Latabár Kálmán, színész (Kecskemét, 1902. november 24. – Budapest, 1970. január 11.)

Színészdinasztia tagja; id. Latabár Árpád fia, ifj. Latabár Árpád testvére, ifj. Latabár Kálmán apja. Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. 1921–1924-ben Czakó Pál egri és várszínházi társulatában kezdte pályáját. 1923-ban a Budai Színkörben is fellépett. 1924–1926-ban a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1926-ban a Király Színház koreográfusa lett, ahol 1928-ban színpadra is lépett. 1928–1932 között Árpád öccsével külföldön turnézott. Közben 1931-ben a Magyar Színházban és a Vígszínházban is fellépett.

1931–1932-ben Bécsben a Theater an der Wienben, a Stadttheaterben, 1932-ben a berlini Grosses Schauspielhausban vendégszerepelt. 1932-ben a Budai Színkörben, 1932–1934 között a Fővárosi Operettszínházban, 1933-ban a Kamara Színházban, a Pesti Színházban, 1934–1935-ben a Király Színházban, 1935-ben a Magyar Színházban, 1935–1936-ban a Kamara Színházban, 1936–1937-ben az Andrássy úti Színházban, 1936–1937-ben a Művész Színházban, 1937–1938-ban a Belvárosi Színházban lépett fel. Rajongói a Royal Orfeumban (1934–1935), a Royal Színházban (1938–1939), az Erzsébetvárosi Színházban (1939–1940, 1942), a Fővárosi Operettszínházban (1939–1943), a Parisien Grillben és Moulin Rouge-ban (1940), az Andrássy úti Színházban (1941–1942) is tapsolhattak játékának.

1945–1946-ban a Medgyaszay Színház vendége volt. 1945-től 1968-ig a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1945-ben a Népvarietében, 1949–1950-ben a Fővárosi Varietében, 1955-ben és 1957-ben a Budapest Varietében, 1966-ban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, 1967-ben az Erkel Színházban is láthatta a közönség. 1967-ben Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államokban tett előadókörutat. A magyar színházművészet egyik legnagyobb hatású művésze. Groteszk vicceivel, meghökkentő rögtönzéseivel, boszorkányos táncaival óriási sikert aratott. Külsődleges ábrázolások helyett aprólékos gonddal készített jellemrajzot is adott. Hihetetlen átváltozó képességét és komédiázó kedvét számos kettős szerepben kamatoztatta.

Díjak, elismerések: Kossuth díj (1951), érdemes művész (1950) és kiváló művész (1953).

Fontposabb szerepei: Siarez és Dömötör (Walter László: Egy bolond százat csinál); Mujkó (Huszka Jenő: Gül Baba); Zwickli (Huszka Jenő: Mária főhadnagy); Rudi (Fényes Szabolcs: Maya); Zsupán (Kálmán Imre: Marica grófnő); Menelaos (Offenbach: Szép Heléna); Bóni (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő); Frosch (ifj. Johann Strauss: A denevér); Nyegus (Lehár Ferenc: A víg özvegy).

Ismertebb filmjei: Hol alszunk vasárnap? (1937); Nem loptam én életemben (1937); Behajtani tilos (1941); Édes ellenfél (1941); Leányvásár (1941); Álomkeringő (1942); Egy szoknya, egy nadrág (1943); Afrikai vőlegény (1944); Hazugság nélkül (1945); Könnyű múzsa (1947); Mágnás Miska (1948); Civil a pályán (1951); Fel a fejjel (1954); Micsoda éjszaka (1958).

Irodalom: Latabár Kálmán-album (szerkesztette Nyári László, 1969); Molnár Gál Péter: A Latabárok (1982). 

Latabár Kálmán Franz von Suppé Boccaccio című darabjában Pietro szerepében.