Lechner Ödön, építész (Pest, 1845. augusztus 27. - Budapest, 1914. június 10.)

Tanulmányait 1865-ben a Műegyetem elődjében, a József Ipartanodában kezdte. A Berlini Építészeti Akadémiára 1866–69 között járt, itt az új építőanyagokról, elsősorban a vas tartószerkezetek szerepéről hallottak hatottak rá leginkább. 1868-ban olaszországi tanulmányúton járt. 1874-től négy évet Párizsban töltött, a kora reneszánsz díszes párkányai, a változatos tetőrendszerek és a virágornamentika már ekkor magukkal ragadták. Az 1878-as párizsi világkiállításon az indiai építészet elemeivel is megismerkedett.

1882-ben a barokk szegedi Városháza felújításán alkalmazta először a mázas cserepet, stílusának későbbi meghatározó elemét. Ezután számos reprezentatív köz- és magánpalota tervezése következett Budapesten (a MÁV Nyugdíjintézet bérháza, a Drechsler-palota, a kecskeméti huszárlaktanya (1885 k.), majd a nagybecskereki megyeháza (1886). Az épületeken kívül a belső berendezéseket és az épületdíszeket is ő tervezte meg.

1889-ben Zsolnay Vilmossal a mai Victoria and Albert Museum-ban a keleti kerámiákat, indiai díszítő elemeket tanulmányozta. Ennek folyományaként az építészeti részletképzésben egyre inkább a magyar népművészet motívum kincse, az ázsiai (perzsa és indiai) díszítőművészet felé fordult. Ugyanakkor vasvázas szerkezeti elemeivel és a funkciót szem előtt tartó tagolásával a modern magyar építészet előfutára lett. Az Iparművészeti Múzeum és a kecskeméti új Városháza épületén már megjelennek építészetének jellegzetes elemei, a dombordíszes pillérek, a jelvényekkel és emblémákkal díszített homlokzat és a belső tereket is gazdag díszítés borítja. (A múzeumot 1896-ban, a millenniumi ünnepségek utolsó állomásaként adták át.)

Ezután a Földtani Intézet tervezésére kapott megbízást. A budapesti Postatakarékpénztár Hold utcai épületének tervezésénél a telket teljesen kihasználó beépítés központi tere a vasszerkezetű üvegtetővel lefedett pénztárcsarnok. A modern szemléletű, egyszerű megjelenésű épület oromzati motívuma pártadíszként fut végig a koronázó párkányon, szecessziós ornamentális díszítése magyar hagyományokon alapszik. A kőbányai Szent László-plébániatemplomnál a tömegalakítás Barcza Elek korábbi terveit követi, a díszítő motívumok azonban Lechner egyedi stílusának megnyilvánulásai. Élete utolsó évtizedének legfontosabb alkotásai a pozsonyi katolikus gimnázium és a Szent Erzsébet-templom („Kék templom”,1907-1913).

Az idős mestert 1911-ben a római nemzetközi építészeti kiállításon, ott bemutatott életművéért (Otto Wagner mellett) nagy aranyéremmel tüntették ki.