Lesznai Anna (szül. Moscovitz Amália), grafikus, iparművész (Alsókörtvélyes, 1885. január 3. – New York, 1966. október 2.)

Lesznai Anna az 1910-es évek magyar művészeti életének páratlan egyénisége volt, képző- és iparművész, író és költő. Érzékeny intellektusú és gazdag érzésvilágú asszony, aki a legjelentősebb irodalmi orgánumban, a Nyugatban publikálta verseit, a Nyolcak kiállításán 1911-ben meghívottként állított ki. A Vasárnapi Kör tagja volt, barátai közé számíthatta Lukács Györgyöt és Balázs Bélát.

Lesznai apja körtvélyesi birtokán nevelkedett, ahol gyakran megfordult vendégként Rippl-Rónai József. Budapesten először Bihari Sándornál tanult iparművészetet, majd a Mintarajziskolában Ferenczy Károly tanítványa volt. Ezután Párizsban, Berlinben és Bécsben folytatta képzőművészeti tanulmányait. Az 1910-es évektől részt vett Budapest művészeti és irodalmi életében, levelezett Bartók Bélával, Ady Endre neki ajánlotta Őszi piros virágok című versét. Irodalmi tevékenysége mellett képzőművészettel is foglalkozott, szecessziós ihletettségű hímzéseket, hímzésterveket készített, valamint Ady- és Balázs Béla kötetekhez és Bartók Béla kottájához tervezett címlapot. 1913 és 1918 között Jászi Oszkár felesége volt, 1919-ben emigrációba kényszerült, ahonnét 1930-ban tért haza. Az 1930-as évek végén ismét emigrált, New Yorkban telepedett le, ahol főként oktatással foglalkozott.

Lesznai több, a maguk korában igen népszerű meséskönyvet írt: A pólyásbaba napjai, Mese az eperszemnyi szívről, A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos tündérországban, valamint Mese a bútorokról és a kisfiúról. A mesékhez saját maga készített a gyermeki képzeletet megragadó bájos illusztrációkat. A Mese a bútorokról és a kisfiúról 1918-ban a Kner nyomda kiadásában jelent meg. A történet Péterke, egy vásott kisfiú fejlődéstörténete, aki sajátos próbatételeken keresztül tanulja meg a természet és a kézművesség tiszteletét. A lap a kisfiú hazatérését ábrázolja a falujába, bivalyok vontatta szekéren. A lap előterét szinte teljesen kitölti egy körtefa, sok színben játszó leveleivel és hatalmas sárga gyümölcseivel, míg az illusztráció tulajdonképpeni témája, Péterke bivalyai és szekere szinte elvesznek a dús vegetáció között. A fehér bivalyok, mint kis pálcika figurák menetelnek ki a lapról, az útjukat csodálatos lombozatú színes fák szegélyezik.

Lesznai apja körtvélyesi birtokán az ottani parasztasszonyoktól tanult hímezni, saját hímzéstervein és hímzésein a népi ornamentika elemeit fejlesztette tovább és rendezte dekoratív egységbe. Kompozícióinak meghatározó elemei a virág, váza, életfa motívumok. A meseillusztrációkon hasonló módszerrel dolgozott, a színes eleven rajz erősen stilizált, leegyszerűsített formákból áll össze. A népi hímzésekről átvett egyszerű, lineáris formanyelv, dekoratív naiv képi rend nagyon jól összefér, összhangban van a mese csodás világával. Lesznai meseillusztrációi a század első harmadában megújuló könyvkultúra jelentős példái.

Bivaly szekér viszi haza Péterkét. Mese a bútorokról és a kisfiúról, 1918; Papír, anilinfesték, tus, 371x251 mm.