A holdautó (Lunar Roving Vehicle) vezető tervezője, a magyar Pavlics Ferenc 1928-ban született a Rába menti Balozsameggyesen. 1950-ben diplomázott Budapesten, majd a Gépészeti Tervező Intézet tervező mérnöke és egyetemi tanársegéd volt. 1956-ban hagyta el Magyarországot, az Egyesült Államokban előbb a michigani egyetemen magiszteri képesítést szerzett, majd 1957-60 között az amerikai hadsereg detroiti tank- és gépkocsiszertár parancsnokságának kutatómérnökeként működött. 1960-tól a General Motors gyár védelmi kutatóintézetében dolgozott, itt került a gépkocsi-tervezés élvonalába. 1967-ben a Santa Barbara művek elektronikai részlegének műszaki igazgatója lett.

Pavlics Ferenc műszaki igazgatóként felelős volt az Apollo-programban használt holdjármű tervezéséért és kivitelezéséért. A holdi talajviszonyokra tervezett különleges kerekének köszönhetően sikeresen működött a Holdon 1971-ben, az Apollo–15 űrhajó holdra szállása alkalmával, majd másik két példánya 1972-ben az Apollo–16 és az Apollo–17 űrhajók járműveként is.
Az egyenetlen felszínen közlekedő holdautónak erősnek, könnyűnek és mégis robusztusnak kellett lennie, ezért vázát alumínium csőből készítették, a kerékagy ugyancsak alumíniumból készült, az abroncsok pedig a lökéseket csillapító, erős, de rugalmas, acél dróthálóból. A Rover kulcsfontosságú eleme volt az egymástól függetlenül kormányozható négy kerék, amelyek mindegyikét külön villanymotor hajtotta meg. Az abroncsok V-alakú fémbordákra szegecselt drótszövetből készültek - ez a szerkezet különösen hatékonyan nyelte el a terep egyenetlenségei által okozott lökéseket. A műszaki elvárásoknak -160 és +125 fokos hőmérsékleti tartományban kellett eleget tennie.

A számítógép-irányítású rendszer rögzítette az autó minden mozgását, így a haladás irányából és a sebességből mindenkor meg tudták határozni holdkomphoz viszonyított helyzetüket. A maximális sebesség 14 km volt óránként. A két, 36 voltos ezüst-cink teleppel működtetett villanymotor révén a holdautó hatótávolsága 60 kilométer volt. A 38 millió dolláros költséggel kifejlesztett jármű minden idők egyik legdrágább autója, kerék-fordulatszámláló, rádióadó és pörgettyűs navigációs készülék is volt rajta, a színes tv-kamera folyamatosan közvetítette a Földre az eseményeket. Botkormányszerű vezérlőkarjával szabályozták a sebességet, tették előre- vagy hátramenetbe és fékezni is lehetett vele. Tömege 210 kg volt - ez a Holdon 35 kg súlyt jelent - és további 490 kg terhet bírt el. Segítségével az asztronauták a felszínről 77 kg geológiai kőzetmintát gyűjtöttek. A holdautó csak hét kilométerre távolodott el a leszállási helytől, hogy műszaki hiba esetén az űrhajósok gyalog is visszatérhessenek a holdkomphoz.

1997. június 4-én ért felszínt a Marson a Pathfinder űrszonda, ebből indult a Sojourner nevű kisautó. Ezt Pavlics vezetésével a korábbi holdjáró alapján fejlesztették tovább, a munkában a magyar Bejczy Antal is részt vett. A marsjármű súlya 11 kg volt, hat, 13 cm átmérőjű kereke egymástól független meghajtást kapott. A Sojourneren működő, 360 fokban látó PAL-optika műszert (Panoramic Annular Lens) Greguss Pál, a Budapesti Műszaki Egyetem NASA-díjas professzora tervezte.