Márai Sándor, író, újságíró (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.)

A magyar széppróza nemzetközi rangú és hatású mestere. Cipszer (felvidéki szász) származása egy életre lelkébe vési Kassa, a szülőföld iránti szeretetet és tiszteletet. Apja Grosschmid Géza jogász, anyja Ratkovszky Margit tanítónő. Egyik öccse Radványi Géza, a később világhírűvé váló filmrendező. 1909-ben a Jászóvári Premontrei Kanonokok Kassai Főgimnáziumába íratják be, de érettségi vizsgáját egy fővárosi kitérő után Eperjesen teszi le 1917-ben. Joghallgató lesz Budapesten, de átjelentkezik bölcsésznek. Kassán sorozáson vesz részt, mint minden katonai szolgálatra alkalmatlant, nem küldik a frontra. A Magyarország című napilap újságírója lesz, többek között Krúdy Gyula munkatársaként. Első kötete, a mindössze 100 példányban megjelent Emlékkönyv, mely tizenhét verset tartalmaz.

1919-ben fiatal újságíróként néhány cikk erejéig a Vörös Lobogó tudósítója, riportokat és kritikákat írt. Ezt követően Prágán át Lipcsébe megy, Berlinben újságírást tanul, de az iskolánál sokkal jobban vonzza a gyakorlat, több lapnak először alkalmi, majd állandó munkatársa lesz (Simplicissimus, Frankfurter Zeitung, Kassai Napló). 1923-ban feleségül veszi Matzner Ilonát (Lola), 1924-ben, Bécsben jelenik meg első regénye A mészáros. Néhány párizsi év után (1923–1928) hazaköltöznek Budapestre, a Krisztinavárosba, Kosztolányi Dezső szomszédságába. Az Ujság tárcaírójaként 1936-ig több ezer cikket jegyez. Első igazi sikere A zendülők című regény, mely után néhány évvel, 1934-ben közreadja legnagyobb hatású művét, az Egy polgár vallomásait, mely regény és emlékezés, élet és irodalom sajátos ötvözete.

1936 végén jelenik meg első cikke a Pesti Hírlapnál, ahová egészen 1944-ig írja Vasárnapi Krónikáit és a Tegnap és Ma rovatot. 1938-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választják, az első bécsi döntés következtében Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területek, így Kassa „hazatérésénél” lapja tudósítójaként jelen van.

Legolvasottabb műveit a 40-es évek elején írja (A gyertyák csonkig égnek, Szindbád hazamegy, Az igazi, Füveskönyv). 1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1947-ben rendes tagja lesz. 1944 márciusától Leányfalun élnek; elkezdi írni a Naplót, melyet élte végéig vezet. A háború után igyekszik bekapcsolódni az újjászerveződő irodalmi életbe, de a szovjet vezérlésű berendezkedés és kultúrpolitika nem ad teret számára. 1948 nyarán elhagyja Magyarországot, és rövid svájci tartózkodás után négy évre Nápolyban telepednek le. Itt írja a Halotti beszéd című verset is.

A Szabad Európa Rádió munkatársa lesz, s 1952–1967 közötti New York-i tartózkodásukkor is a rádiónál dolgozik. Az 1956-os magyar forradalom reménnyel tölti el, Münchenből kommentálja az eseményeket. A bukás után leszámol a hazatérés lehetőségével. 1967-ben Salernóba költöznek, s az itt leélt tizenhárom év alatt sorban születnek művei (Föld, föld!..., Erősítő). Életének utolsó évtizedét (1980–1989) San Diegóban tölti, ahol az öregedés és a sok veszteség megtöri az idős írót. 1989. február 21-én pisztollyal főbe lövi magát, hamvait az óceánba szórják. Halála után egy évtizeddel fedezte fel őt a világ, művei ötvennél több nyelven jelentek meg.

Márai Sándor az utóbbi évek, évtizedek egyik legtöbbet idézett írója. Életműve idehaza és a nagyvilágban egyaránt ismert és elismert: kötetek, játék- és dokumentumfilmek, kiállítások mutatják be műveit és személyiségét.

Ajánlott művek: Egy polgár vallomásai

Halotti beszéd (vers)

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/marai/halotti.hun