100 híres (béta)

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum művészeti portálja
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>

Kosztolányi Dezső

Eddigi szavazatok száma: 0

Kosztolányi Dezső, költő, író, műfordító (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, 1936. november 3.)

Apja tanár, iskolaigazgató a szabadkai gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait 1903-ban Budapesten, a bölcsészkar magyar-német szakán kezdi. Megismerkedik és barátságot köt Négyesy professzor stílusgyakorlatain Babitscsal, Juhász Gyulával. 1904-ben beiratkozik a bécsi egyetemre; 1905-ben hazatér, de nem megy vissza az egyetemre, hanem újságíróként vállal munkát. 1907-ben jelenik meg első verseskötete, a Négy fal között, mely elismerő fogadtatásban részesül, de az áttörő sikert A szegény kisgyermek panaszai  (1910) kötet hozza meg számára (később jelentősen bővíti a kötetet). A Pesti Hírlap munkatársa lesz, ahol haláláig dolgozik.

1922 és 1924 között írt verseiből alakítja ki A bús férfi panaszai c. versciklusát. Sorra jelennek meg a magyar próza csúcsteljesítményeinek számító regényei: A véres költő (1922), a Pacsirta (1924), az Aranysárkány (1925), az Édes Anna (1926). Tevékeny szerepet vállal a nyelvművelésben, cikkek sokaságában támadja a nyelvhasználat idegenszerűségeit. Szakít a költészetét addig jellemző míves formákkal, szabad verseket kezd írni (Meztelenül, 1928). 1929 júliusában a Tollban jelenik meg az Ady-revíziót meghirdető írása: Az írástudatlanok árulása (Különvélemény Ady Endréről), mely hatalmas vihart kavar, megosztja az irodalmi közvéleményt.

1930-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választja, ugyanebben az évben a Magyar PEN Klub elnökének is megválasztják, de 1932-ben a konzervatív írók támadásának hatására lemond. Megjelenik Esti Kornél (1933) című novelláskötete, amelynek igazi prózatörténeti jelentőségét kortársai nem ismerik fel. Ősszel megjelenik a líratörténeti jelentőségű Hajnali részegség című verse. 1935-ben lát napvilágot e korszakának összefoglaló műve, a Számadás c. szonettciklus is. Sok szenvedés után hal meg 1936. november 3-án, Budapesten.

A huszadik század magyar irodalmának, a Nyugat nemzedékének egyik legjelentősebb alkotója. Életműve abból a szempontból is kivételes, hogy költőként, regény- és novellaíróként, valamint műfordítóként is a legkiválóbbak közé tartozik. Önmagát „homo aestheticus”-ként, esztétikai emberként jellemzi. Költészetében A szegény kisgyermek panaszai és utolsó korszak nagy versei jelentik a csúcsot. Utolsó korszakának alapérzése a részvét és emberség, melyeket felvilágosult racionalizmusa fog keretbe. Regényeinek és elbeszéléseinek higgadt, arányos építkezése, pontos alakrajzai, drámai hangoltsága és a mindent átható részvét a kor nagy európai prózaíróival rokonítja.

Ajánlott vers: Hajnali részegség

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00566/17685.htm

Ajánlott regény: Édes Anna

http://mek.oszk.hu/04700/04772/04772.htm

Ajánlott novelláskötet: Esti Kornél

http://mek.oszk.hu/00700/00744/00744.htm

Alkotó / Alkotás: 
Alkotó
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>