Babits Mihály, költő, író, műfordító, szerkesztő (Szekszárd, 1883. november 26. - Budapest, 1941. augusztus 4.)

Költő, író, műfordító, szerkesztő. Apja törvényszéki bíró. Babits a pécsi ciszterci rend katolikus főgimnáziumában fejezi be középiskolai tanulmányait. 1901 szeptemberétől a budapesti egyetemen magyar–francia szakot hallgat, majd hama­ro­san a franciát latinra cseréli fel. Részt vesz Négyesy László híres stílusgyakorlatán, amelyen barátságot köt Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával.

A Holnap első kötete (1908) közli néhány versét, s az antológia körüli heves irodalmi viták következtében neve rövid időn belül országosan ismertté válik. Ettől kezdve rendszeres szerzője a Nyugatnak, s első verskötetével (Levelek Iris koszorújából, 1909) már kiforrott költőként lép a nyilvánosság elé. Prózaíróként is jelentkezik, először a Nyugatban, majd önállóan is megjelenik népszerű kisregénye A gólyakalifa. A világháború kitörését elkeseredéssel fogadja, s Ady Endre mel­lett a háború ellen küzdő magyar irodalmi élet egyik vezető személyiségévé válik. Fortissimo c. verse miatt elkobozzák a Nyugatot, bíróság elé állítják, tanári állásától megfosztják.

A polgári forradalom esz­méivel egyetértve 1918 őszétől közéleti tisztségeket vállal, a Tanácsköztársaság alatt pedig egyetemi tanárrá nevezik ki. Ősszel, a bukást követően, szerepvállalásáért üldözik, rendőri felügyelet alá is kerül. 1921-ben feleségül veszi Tanner Ilonát. Verskötetei (Sziget és tenger, 1925;  Az Istenek halnak, az ember él, 1929; Versenyt az esztendőkkel!, 1933) mellett a húszas, harmincas években több regénye (Timár Virgil fia, 1922;  Kártyavár, 1923;  Halálfiai, 1927; Elza pilóta, 1933) is megjelenik. Osvát Ernő halála után előbb Móricz Zsigmonddal, majd egyedül, végül betegsége idején Illyés Gyulával együtt szerkeszti a Nyugatot. Egyik legnagyobb vállalkozásában, Az európai irodalom történetében az európai kulturális hagyomány szerves egészként való felmutatásával szeretné teljesíteni háborúellenes erkölcsi-költői küldetését. 1938 őszén fejezi be egyik legjelentősebb művét, a bibliai témára épülő Jónás könyvét. Sok szenvedés után Budapesten hal meg gégerákban 1941. augusztus 4-én.

A huszadik század magyar irodalmának, a Nyugat első nemzedékének egyik legjelentősebb alkotója. A poeta doctusként is emlegetett költőt intellektuális gazdagság, széleskörű műveltség, gazdag ritmusvilág, a modern líra eszközeit a klasszikus hagyományokkal ötvöző verskultúra jellemzi. Kísérletező készsége a hagyományos és modern törekvéseket elegyítő prózai írásaiban is érvényre jut. Műfordítói tevékenysége nagyban hozzájárult világirodalmi közkultúránk gazdagodásához. Elmélyült gondolkodása, műveltsége áthatja filozófiai tárgyú esszéit és az európai irodalom áttekintését. A Nyugat folyóirat főszerkesztőjeként és a Baumgarten Alapítvány kurátoraként a két világháború közti irodalmi élet ízlésformáló, meghatározó és egyúttal sokat támadott alakjává vált.

Ajánlott vers: Esti kérdés

http://mek.oszk.hu/00600/00602/html/vers0201.htm#04

Ajánlott regény: A gólyakalifa

http://mek.oszk.hu/00600/00600/html/index.htm

Ajánlott esszé: Curriculum vitae

http://mek.oszk.hu/05200/05258/html/04.htm#97