Márkus Emília, színésznő (Szombathely, 1860. szeptember 10. – Budapest, 1949. december 24.)

A budapesti színművészeti akadémián 1878-ban szerzett oklevelet. 1877-ben szerződtette a Nemzeti Színház, melynek haláláig tagja maradt. 1929-ben kinevezték a színiakadémia tiszteletbeli tanárává. Több, mint hetven esztendőt töltött a színpadon. Utolsó fellépésére 1946-ban került sor. Kezdetben naivaszerepeket kapott. Paulay Ede felfedezte sokoldalú tehetségét: természetes játékát, különös képességét, amellyel sokszínűen szólaltatott meg különböző temperamentumú és szenvedélyű, társadalmi helyzetű hősnőket. A kortársak egyöntetű véleménye szerint csodálatraméltó, egyedülálló színésznő volt. Eszközök és iskolák nélkül, teremtő ösztönével váltotta valóra művészetét. Szerepeibe sokszor szeszélyeit is megmutatta. Színészi hatásait jól jellemzi, hogy a karzat és a páholy közönsége egyaránt tapsol neki.

Díjak, elismerések: Greguss-díj (1921), a Nemzeti Színház örökös tagja (1928).

Főbb szerepei: Tünde (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Hippia, Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája); Izidóra, Melinda, Gertrudis (Katona József: Bánk bán); Nóra (Ibsen); Francillon (ifj. A. Dumas); Gauthier Margit (ifj. A. Dumas: A kaméliás hölgy); Stuart Mária (Schiller); Lady Anna (Shakespeare: III. Richárd); Irén (Csiky Gergely: Proletárok); Rebeca West (Ibsen: Rosmersholm); Cordelia (Shakespeare: Lear király); Cressida (Shakespeare: Troilus és Cressida); Mária Terézia (Szomory Dezső: A nagyasszony); Hahn tanácsos özvegye (Locher: Szülők lázadása).

Filmjei: A tánc (1901), Az aranyhajú szfinx (1914), Madame X (A névtelen asszony, 1918), Három sárkány (1936).

Irodalom: Bródy Sándor: Színésznők (1905); Szomory Emil: A függöny előtt és a függöny mögött (1914); Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket (1957); Szendrő József: Márkus Emília (Nagy magyar színészek. Szerkesztette Gyárfás Miklós és Hont Ferenc, 1957); Cenner Mihály: Márkus Emília (1961); Cenner Mihály: Márkus Emília (Színészarcok a közelmúltból. Szerkesztette Illés Jenő, 1968); Bálint Lajos: Vastaps (1969); Bálint Lajos: Mind csak színház (Bp., 1975).