Markó Iván, magántáncos, koreográfus, együttesvezető (Balassagyarmat, 1947. március 29. – )

1967-ben szerezte meg a diplomát az Állami Balett Intézetben Hidas Hedvig tanítványaként. 1967-től 1972-ig a Magyar Állami Operaház tagja volt, 1971-ben magántáncos lett. Első jelentős szerepe A hattyúk tava Herceg figurája, amellyel az Operabalett helsinki vendégjátékán mutatkozott be. Fontos szerepei még: Diák A csodálatos mandarinban (Harangozó Gyula) Színész a Párizs lángjaiban (Vajnonen), A fából faragott királyfi Királyfija (Seregi László). 1972-ben szólistának szerződött Maurice Béjart világhírű együtteséhez, a XX. Század Belettjéhez, ahol hét évet töltött, számos főszerepet eltáncolt, és a társulattal bejárja a világot.

Lírai alkatú, kiváló technikai adottságokkal és stílusérzékkel rendelkező szuggesztív erejű előadóművész, aki az 1970-es években a világ balettművészeinek élvonalába tartozott. Kiemelkedő szerepei a brüsszeli együttesénél a Tűzmadár és az Opus 5., amely darabokban vendégként a budapesti Operaházban is óriási sikert aratott. További főszerepeket kapott még az Offrande choreoraphique, Kilencedik szimfónia, Nizsinszkij, Clown de Dieu, Petrarca, Seraphita című Béjart-darabokban. 1979-ben hazatért, és az akkor végzős balett intézeti növendékekből megalapította a harmadik magyar balettegyüttest, a Győri Balettet, amellyel itthon hatalmas népszerűséget szerzett, és külföldön is sikerrel vendégszerepelt.

1981-ben a győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola megalapítója és igazgatója lett. 1985-től a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó koreográfusaként is tevékenykedett. Koreográfusként mestere, Maurice Béjart táncszínházi elképzeléseit követte. Teátrális hatásokban, vizuális látványban bővelkedő, érzelmileg erősen átfűtött műveket koreografált elsősorban saját társulatának. De dolgozott Bécsben, a párizsi Operában, a milánói Scalanál, Syneyben és Jeruzsálemben is. Főbb alkotásai közt említendő: az első (és az operaházi balettegyüttesnek is betanított) emblematikus koreográfiája, A nap szerettei (1979), továbbá a Szamuráj (Fülöp Viktorral a főszerepben, 1980), Az igazság pillanata (1980), A csodálatos mandarin (a koreográfussal a címszerepben, 1980), Izzó planéták (1983) Tabuk és fétisek (1984), Bolero, Jézus, az ember fia (1986). 1996-óta az általa alapított Magyar Fesztivál Balett igazgatója. Itt készült koreográfiái többek között: A kékszakállú két arca (1998), József és testvérei (1999), Káin és Ábel (2003). Siratófalak (2004), Rómeó és Júlia Jeruzsálemben (2005) Emberi himnusz (Keveházi Gáborral, 2006).

Díjak, elismerések: Érdemes művész (1981), Kossuth-díj (1983), életműdíj (1995), Pro Renovanda Cultura Hungariae (2004).