Seregi László, táncos, koreográfus (Budapest, 1929. december 12. – )

Az Iparművészeti Főiskolán grafikai szakot végzett, majd 1949-ben a Néphadsereg Művészegyütteshez szerződött táncosnak. 1957-től az Operaház karaktertáncosa lett, 1967-től balettmesterként, 1974-től pedig koreográfusként működött. Első jelentősebb koreográfiái (Sásdi Lászlóval) a Néphadsereg együttesénél születettek: Kalotaszegi táncok (1952), illetve Reggel a táborban (1953) címmel. Eleinte különböző táncszínpadoknak dolgozott, és operai balett-betéteket koreografált: Koldusdiák (1960), Tell Vilmos (1961), Az elektronikus szerelem (1963) című darabokhoz. 1964-ben a Székelyfonó, majd az Életbe táncoltatott lány című táncfilm modern részletét komponálta. Ezt követték a Faust (1966), továbbá a Tannhauser (1967) nagyszabású táncjelenetei.

1968-ban bemutatták első háromfelvonásos balettjét, a Spartacust Hacsaturjan zenéjére. A darab – ahogy a későbbi balettjei is – remek dramaturgiai-színpadi érzékről, kivételes muzikalitásról, szellemességről és stiláris sokoldalúságról tanúskodik. További alkotásai: A csodálatos mandarin, illetve A fából faragott királyfi (1970) – mindkét Bartók-művet 1981-ben, majd 1989-ben újrafogalmazta –, a Sylvia (Delibes, 1972) és a Csontváry művészsorsa ihlette Cédrus (Hidas Frigyes, 1975 ).

Rövidebb darabjai: Kamarazene No. 1 (Hindemith, 1976), a Seregi-esten (1977) volt látható a Szerenád (Bernstein), az Air (Bach), A városban (Bernstein), majd 1978-ban készült a Változatok egy gyermekdalra (Dohnányi), című kompozíciója. 1977-től 1984-ig az Operaház balettigazgatója volt. 1985-től a Shakespeare-adaptációkkal újból jelentős nagybalettek sorozata indult: 1985-ben a Rómeó és Júlia (Prokofjev), 1989-ben a Szentivánéji álom (Mendelssohn), 1994-ben A makrancos Kata lenyűgöző színpadi világa ejtette rabul a nézőt. Közben a musical világába is elkalandozott, ahol átütő sikerrel koreografálta meg a Macskákat (1983), a Hello Dollyt Bécsben (1984), a Crazy for you-t (1995), az Oliver és Az operaház fantomja című darabokat. Koreográfiáival az operaház együttese évtizedeken át számos kiemelkedő sikert aratott olyan városok színpadain, mint Bécs, Berlin, München, Baalbek, Sydney és az USA több városa. Külföldön betanított munkái: Sylvia (Göteborg, Graz, Bécs Düsseldorf, Zürich, Prága, Oslo), Spartacus (Berlin, Melbourne, Santiago de Chile, Róma kétezer statisztával) Rómeó és Júlia (Berlin, Savonlinna), A makrancos Kata (Riga).

Díjak, elismerések: Erkel Ferenc-díj (1969), érdemes művész (1972), SZOT-díj (1975), kiváló művész (1978), Kossuth-díj (1980), a Magyar Állami Operaház mesterművésze és örökös tagja (2003), a Magyar Táncművészek Szövetsége életműdíja (2005).