Mensáros László, színész, rendező (Budapest, 1926. január 26.–Budapest, 1993. február 7.)

A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1946-ban megkezdett tanulmányait politikai okokból meg kellett szakítania. 1949-ben bebörtönözték; 1951-ben szabadult. Színészi pályafutását 1952–1957-ben Debrecenben kezdte. 1957–1958-ban a Madách Színházban játszott. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt 1958-ban elítélték. Kiszabadulása után 1961–1964-ben Szolnokon lépett színpadra. 1964–1984 között ismét a Madách Színház tagja.

1984-ben nyugdíjba ment, de továbbra is szerepelt a Madách Színházban és vidéken is. Eszköztelen játékú, mély jellemábrázoló képességű, kivételes orgánumú művész volt. Legnagyobb sikereit hős- és jellemszerepekben aratta. Alakjait finom iróniával, intellektuális távolságtartással formálta meg. A magyar előadóművészet történetében új korszakot nyitott a 20. század című előadóestjével. (Egyetemi Színpad, 1965).

Díjak, elismerések: Jászai Mari-díj (1956, 1969), érdemes művész (1976), kiváló művész (1978), Kossuth-díj (1980).

Fontosabb szerepei: Peter (Goodrich–Hackett: Anna Frank naplója); Tuzenbach, Csebutikin (Csehov: Három nővér); Hamlet (Shakespeare); Hlesztakov (Gogol: A revizor); Henry Higgins (Shaw: Pygmalion); Maximus (Illyés Gyula: A kegyenc); Bicska Maxi (Brecht–Weill: Koldusopera); Bokor Pál (Örkény István: Vérrokonok); Férfi (Arbuzov: Kései találkozás); Norman Thayer (Thompson: Aranytó).

Ismertebb filmjei: Hannibál tanár úr (1956), Bolond április (1957), Butaságom története (1965), Aranysárkány (1966), Jaguár (1967), Nyár a hegyen (1967), Egy őrült éjszaka (1969), Imposztorok (1969), Szerelem (1970), Csárdáskirálynő (1971), Volt egyszer egy család (1972), Ártatlan gyilkosok (1973), Ki van a tojásban? (1973), Segesvár (1974), Csillag a máglyán (1978), Hosszú vágta (1983), Redl ezredes (1984), És mégis… (1991), Vigyázók (1993).

Könyve: Mensáros László naplói (2010)

Irodalom: Molnár Gál Péter: Olvasópróba (1968); Galsai Pongrác: Egy színész lelkivilága (Galsai Pongrác: A besurranó szerkesztő, 1976); Egyedül a pódiumon (1977); Gyurkovics Tibor: Színház az egész – nem is – világ (1984); Sándor Iván: Quo vadis, Thalia? (1986); Görgey Gábor: Éjféli beszélgetés Mensáros Lászlóval. (Európai Utas, 1993); Tarján Tamás: Mésces az időnek. Mensáros László kora és kortalansága. (Színház, 1993); Mensáros Zoltán: Párhuzamos magányok (1994); Mensáros (2001).