Molnár Ferenc, író, drámaíró, publicista (Budapest, 1878. január 12. – New York, 1952. április 2.)

A Józsefvárosban született Neumann Ferenc néven, jómódú polgári családban. Apja Neumann Mór orvos, anyja, Wallfisch Jozefa érzékeny, művelt asszony, aki sokat betegeskedett, és korán meghal. Iskoláit magántanulóként kezdi, 9 éves korától a Lónyay utcai Református Gimnázium tanulója, itt is érettségizik. Arra hivatkozva, hogy az egyik felmenője molnárként dolgozott, hivatalosan is felveszi a Molnár nevet. Már ekkor megmutatkozik sokoldalú tehetsége: a természettudomány, a képzőművészet, a zene és az irodalom egyaránt érdekli.

1896-ban, szülői kérésre beiratkozik a jogi karra, ám hamarosan az újságírói pályát választja. A Budapesti Naplóban publikál, így ismerkedik meg első feleségével, Vészi József lányával, Margittal. Fél évet éltek együtt. Írásait más lapok is közlik: a Pesti Hírlap, A Hét, Az Est, a Pesti Napló. 1901-ben jelenik meg Az éhes város című regénye, a következő évben mutatják be első darabját, A doktor urat a Vígszínházban. Bohém életet él, a színház és a kávéház lesz az igazi otthona.

Az 1907-es év meghozza a sikert számára. Ekkor mutatják be Az ördög című darabját, és megjelenik leghíresebb regénye, A Pál utcai fiúk. 1908-tól nemzetközileg ismert szerzőnek számít, Európa fővárosai mellett Amerikában is játsszák színdarabjait. Az első világháború alatt Az Est haditudósítója Galíciában. A tízes-húszas években nagy sikerű színdarabjait folyamatosan játsszák a színházak. Még kétszer nősül, híres színésznőket vesz el: Fedák Sári, majd Darvas Lili is volt a felesége. A harmincas években egyre többet tartózkodik külföldön: Bécsben, Nizzában, Genfben. 1937-ben Svájcba, majd 1940-ben végleg New Yorkba emigrál. Az új környezetet soha nem tudja megszokni, visszavonultan él.

Írásaiban a nagyvárosi miliőt és a polgári élet jellegzetes figuráit viszi színre. Bár több figyelemreméltó prózai művet ír (Az éhes város, 1901; Egy gazdátlan csónak története, 1901; Széntolvajok, 1918), igazi hangját a drámaírásban találja meg. Fiatalkorában színműveket fordít, tökéletesen elsajátítja a francia vígjátéktechnikát. A pontosan kidolgozott, feszült dialógusok, a csattanóra kiélezett cselekmény és az irónia alkalmazása biztosítja darabjainak a sikert – magyar és külföldi színpadokon egyaránt. Művein a kor haladó irányzatai (szimbolizmus, naturalizmus, freudizmus) is nyomot hagynak. Sikerdarabjai: Liliom (1909), Az üvegcipő (1924), Játék a kastélyban (1926), Olympia (1928) Egy, kettő, három (1929). A leghíresebb és legtöbb nyelven megjelent műve A Pál utcai fiúk.

Ajánlott regény: A Pál utcai fiúk

ftp://staropramen.mokk.bme.hu/Language/Hungarian/Crawl/MEK/mek.oszk.hu/00900/00960/index.html

Ajánlott színmű: Liliom