Móra Ferenc, író, muzeológus (Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8.)

Apja szűcsmester, anyja kenyérsütő asszony. Móra tizenöt évvel idősebb bátyja, István, tanító, költő és néprajztudós, az alföldi városokban ismert és tisztelt irodalmi ember. Ferenc költőnek indul, gimnazista korában az önképzőkörben tűnik ki. Húszéves korában iratkozik be a budapesti egyetem földrajz−természetrajz szakára. Szegeden tanár, majd újságíró, a Szegedi Napló főszerkesztője (1913-1919), majd élete végéig munkatársa. Emellett a Somogyi Könyvtár és a Városi Múzeum könyvtárosa és muzeológusa, a régészeti ásatások szakértője. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte, összesen 104 lelőhelyen ásott a leletanyaggal kapcsolatosan 12 fontosabb tanulmányt írt. Főnöke, Tömörkény István, aki barátságába fogadja.

Pósa Lajos híres lapja, az Én Újságom sok írónak ad lehetőséget megjelenésre, Móra is ennek hasábjain válik országosan ismertté, mint mese- és ifjúsági író. Tömörkény halála után, 1917-ben a könyvtár és a múzeum élére kerül. Politikai álláspontja a polgári radikalizmushoz áll közel. Vidéki munkatársa lesz a budapesti Világ című lapnak, amikor betiltják, utódjának, a Magyar Hírlapnak. Régészeti cikkeinek gyűjteménye az Utazás a földalatti Magyarországon (1934). Már fiatalon tüdőbajt kap, egyre többet kell gyógyhelyeket látogatnia. Ötvenöt éves korában hunyt el Szegeden.

Móra életében is a legnépszerűbb magyar írók közé tartozott, azóta nemzedékek nőttek fel meséin, elbeszélésein és regényein. Első ifjúsági regénye az Öreg diófák alatt (1906), később Dióbél királyfi (1922) címen jelenik meg. A Rab ember fiai (1908) c. regénye az utolsó erdélyi fejedelem, Apafi Mihály idején játszódik, kalandos, mesés elemeket is tartalmaz. Legismertebb, immár klasszikus gyermekregénye a Kincskereső kisködmön (1920) népmesei motívumokkal és fordulatokkal átszőtt erkölcsi példázat. Tankönyveket is ír, a Betűország virágos kertje (1925-1929) öt kötetben az egykori elemi iskola hat osztályának készül.

Az Ének a búzamezőkről (1927) a magyar falu örömeinek és bánatainak krónikája. Nagy ívű történelmi regénye az 1932-ben megjelent Aranykoporsó, amely egy titkos szerelem története köré vetíti a császárkori Róma kulisszáit. Kisregénye, a Hannibál feltámasztása (1924) a Horthy-korszak kritikájaként is olvasható, szerkesztő barátai lebeszélik a publikálásról. 1949-ben a Magyar Nemzet közli ugyan folytatásokban, azonban megcsonkított formában. Az eredeti verzió 2004-ben jelenik csak meg, az Argumentum Kiadó gondozásában. A legnagyobb magyar gyermek- és ifjúsági könyvkiadó 1957 óta viseli az író nevét.

Ajánlott regény: Aranykoporsó

http://mek.niif.hu/00900/00961/html/index.htm