Nagy László, költő, műfordító (Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.)

A költő egész életútjára nagy hatással van a gyermekkor paraszti világa (Romantika nyolc versben; Rege a tűzről és jácintról). Az elemi iskolát helyben járja ki, hat évesen csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, többször műtötték, élete végéig járógépet kellett használnia. Festőnek, grafikusnak készül, a pápai középiskola után, 1946-tól a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanul, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán folytatja tanulmányait. 1948-ban eldönti, hogy költő lesz, 1949-től szófiai ösztöndíjasként a bolgár népköltészetet fordítja magyarra (Szablyák és citerák; Sólymok vére). 1952-ben feleségül veszi Szécsi Margit költőt, szerelmi verseinek fő ihletőjét. Öccse Ágh István költő, író.

1953 és 1957 között a Kisdobos szerkesztője, majd főszerkesztője, ezután fordításokból él. Folyamatosan jelennek meg verseskötetei, háromszor kap József Attila-díjat, 1966-ban pedig megkapja a Kossuth-díjat is. Nagy László a bartóki zenei világhoz hasonló, az archaikus és a korszerű elemeket egységbe fogó organikus költészet megteremtését tűzi ki célul (Víg esztendőkre szomjas; Deres majális). Költészetét az értékválsággal és természetellenességgel azonosított kor ellenében építi fel, a líratörténet mítoszokat és folklórt integráló áramlataiba illeszkedik (Medvezsoltár). Látomásosként is jellemzett poézisének gazdag képi- és formavilágát, hatását többirányú, festői és kézművesi tehetsége is erősíti. Nem szakít a képzőművészettel, 1959-től az Élet és Irodalom képszerkesztője, illusztrációkat készít többek között Dylan Thomas és Szécsi Margit verseihez. A dal, ballada, verses mese, hosszúvers, oratórium, prózavers, képvers ismert műfaja, finom szürrealista és expresszív eszközök felhasználásával (Seb a cédruson). Kórusművek és énekelt versek kísérik szerzői estjeit. (Himnusz minden időben; Szólítlak, hattyú).

Az életmű széles utalás-rendszere szerteágazó műfordítói tevékenységéhez kapcsolódik (Darázskirály – versfordítások). A fordítói munkássága kétszer olyan terjedelmű, mint saját költészete – a régi kínaitól (Csü Jüan: Száműzetés) a kortárs amerikai líráig, a középkori európai balladáktól a modernekig (Dylan Thomas, Federico García Lorca, Zbigniew Herbert), a szomszéd népek költészetétől a rokon népek költészetéig terjed; emellett színműveket is fordít (Ben Johnson, Federico García Lorca). Versei mintegy harminc nyelven olvashatóak antológiákban és önálló kötetekként. Halála után jelennek meg képzőművészeti munkáit, kéziratait, prózáját és naplótöredékét bemutató kötetei (Szárny és piramis; Kísérlet a bánat ellen; Adok nektek aranyvesszőt; Krónika-töredék). A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.

Ajánlott vers: Seb a cédruson

http://tinyurl.com/q58y36v