Nemes Nagy Ágnes, költő, esszéíró, műfordító (Budapest, 1922. január 3. - Budapest, 1991. augusztus 23.)

A Baár–Madas Református Leánylíceumban érettségizik 1939-ben, ahol Áprily Lajos költő is tanítja. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakán szerez diplomát 1944-ben. Itt együtt dolgozik Szerb Antallal. Ugyanez év áprilisában megy feleségül Lengyel Balázs író-kritikushoz. A háború alatt, a zsidóüldözések idején életük kockáztatása árán bújtatják és mentik az üldözötteket. 1945–1953 között a Köznevelés című pedagógiai lapnál dolgozik, majd a Petőfi Gimnáziumban tanít, ahol Tandori Dezső is a diákja. 1958-tól szellemi szabadfoglalkozású íróként dolgozik.

Első verseskötete 1946-ban jelenik meg Kettős világban címmel, melyet Baumgarten-díjjal jutalmaznak. Lengyel Balázzsal közösen, 1946 decemberében indítják meg az Újhold című irodalmi folyóiratot, mely a hajdani Nyugat szellemiségét és minőségeszményét igyekszik folytatni, s amelyet az egyre diktatórikusabbá váló hatalom 1948 májusában megszüntet. 1947 ősze és 1948 augusztusa között Rómában és Párizsban él ösztöndíjasként. Az 50-es évektől főleg műfordításokat készít, nevéhez fűződik Corneille, Racine, Molière és Bertolt Brecht drámáinak, Victor Hugo, Sidney Keyes, John Perse és R. M. Rilke verseinek magyarítása.

Csak a forradalom után, 1957-ben jelenhet meg újra verseskötete (Szárazvillám). A hatvanas-hetvenes években többször vesz részt külföldi írótalálkozókon, 1979-ben meghívást kap az iowai (USA) nemzetközi írótáborba. Ez utóbbi élményeiről számol be Amerikai naplójában. 1986-ban munkásságát Kossuth-díjjal jutalmazzák. A politikai légkör enyhülésével 1986-ban Lengyel Balázzsal és Lakatos Istvánnal együtt újraindítják az Újholdat évkönyv formájában. A Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Verseiben a létezés alapkérdései foglalkoztatják, háttérben a II. világháború traumájával. Eltávolodik az én-líra közvetlenségétől, magát az ún. objektív vagy tárgyias líra képviselőjének nevezi. A költői nyelv, a magyar prózavers megújítójaként tartják számon, ugyanakkor szorosan kapcsolódik Rilke és Babits költészeti hagyományához. Szigorú értékítélettel olvassa kortársai műveit, véleménye irányadóvá, meghatározóvá válik, de önmagával szemben is ezt a kritikus szemléletet érvényesíti, viszonylag keveset publikál. A szenvedélyesség és a kristálytiszta értelem egyaránt jellemzi. Költészete mellett jelentős esszéírói munkássága. Nyelve mindig világos, jól érthető, elemzései, leírásai érzékletesek, tárgyszerűek, nem egyszer finom humorral átszőttek, legyen szó akár versről, filmről vagy úti élményről.

Ajánlott vers: A Föld emlékei

http://tinyurl.com/p2v3s6h

Ajánlott esszé: A hegyi költő

http://tinyurl.com/o935ao5