Pelle István (Budapest, 1907. július 26. – Buenos Aires, 1986. március 6.)

Testvére, József szintén sikeres tornász volt.

Legjobb eredményei:

• kétszeres olimpiai bajnok (Los Angeles, 1932 - műszabadgyakorlat, lólengés),
• kétszeres olimpiai ezüstérmes (Los Angeles, 1932 - összetett egyéni, korlát) és
• világbajnok (Luxemburg, 1930 - nyújtó).

A középiskolai tornászbajnokságokon tűnt fel rendkívüli tehetsége. A magyar tornasport első világ- és olimpiai bajnoka.

1931-ben, Párizsban - nem hivatalos világbajnokságon - korláton első lett, lóugrásban a legmagasabb pontszámot kapta, lólengésben ezüstérmet nyert. 1928 és 1936 között válogatott tornász volt, ez idő alatt három olimpián képviselte a hazáját. Számos nemzetközi tornaversenyen aratott sikert. 1925 és 1936 között negyvenegyszeres magyar bajnok volt, ebből harmincöt alkalommal egyéni bajnokságot nyert. A legtöbbet gyűrűn, azon kívül lólengésben, korláton, nyújtón, valamint az egyéni összetett versenyben. Csapatbajnoki győzelmeit először a BBTE (1925), a későbbi években a BTC tornászaként aratta.

Jogi diplomát szerzett. Hogy szerény hivatalnoki jövedelmét kiegészítse, artista fellépéseket vállalt, itthon és külföldön egyaránt.

A világháború befejezése után kivándorolt, Argentínában lelt otthonra. Eleinte cirkuszi produkciókban szerepelt. Később az argentin tornászválogatott edzőjeként dolgozott. Egy testnevelési főiskola tanáraként vonult nyugdíjba.