Petschauer Attila (Budapest, 1904. december 14. – Davidovka (Szovjetunió), 1943. január 30.)

Legnagyobb sikerei kardvívásban:

• kétszeres olimpiai bajnok (Amszterdam, 1928; Los Angeles, 1932 - csapat),
• olimpiai ezüstérmes (Amszterdam, 1928 – egyéni),
• kétszeres Európa-bajnok (Liege, 1930; Bécs, 1931 – csapat),
• egyéniben kétszeres Eb-ezüst- (Budapest, 1926; Liege, 1930) és
• háromszoros Eb-bronzérmes (Ostende, 1925; Nápoly, 1929; Bécs, 1931),
• az országos kard csapatbajnokság győztese (NVC, 1929).

Az amszterdami olimpia csapatversenyei során – egyedüliként nyújtva 100 százalékos teljesítményt a magyar csapatban - mind a húsz asszóját győzelemmel fejezte be. Az aranyérmet eldöntő utolsó, győztes asszót ő vívta. Ugyanott egyéniben csapattársa, az egy évvel később tragikus balesetben elhunyt Tersztyánszky Ödön mögött szerzett ezüstérmet.

Érettségi után évekig joghallgató volt, majd banktisztviselőként dolgozott.

A los angelesi olimpia után befejezte vívópályafutását. Rövid ideig a hollywoodi filmiparban próbált szerencsét. Hazatérése után Az Est című lap munkatársa lett. Színikritikái és egyéb írásai jól tükrözték színes egyéniségét. A pesti irodalmi, társasági élet és a művészvilág ismert és kedvelt bohém alakja volt. 1942-ben munkaszolgálatra sorozták be, nem sokkal később az ukrán hadszíntérre vezényelték. 1943. január 14. után a doni arcvonal mentén, Novi Gran Hresztiki térségében érte a halál.

2005-ben, születésének századik évfordulója tiszteletére egykori alma materében, a Barcsay utcai gimnáziumban (ma: Madách Imre Gimnázium) márványtáblát avattak a tiszteletére. A zsidó sporthírességek csarnokának tagja (International Jewish Sports Hall of Fame, 1985).

Róla mintázta főhősét Szabó István A napfény íze című filmjében.