vitéz Tersztyánszky Ödön (Csákvár, 1890. március 6. – Budapest, 1929. június 21.)

Legnagyobb sikerei:

• kétszeres olimpiai bajnok (Amszterdam, 1928 - kard egyéni és csapat),
• olimpiai ezüstérmes (Párizs, 1924 - kardcsapat),
• Eb-ezüstérmes (Vichy, 1927 - kard egyéni) és
• olimpiai bronzérmes (Párizs, 1924 - tőr egyéni).

Tőr- és kardvívó, sokszoros magyar bajnok és válogatott volt, mindkét fegyvernemben.

Hivatásos katonatiszt, remek lovas és céllövő. Az első világháborúban súlyosan megsebesült, hadifogságba esett, Szibériába hurcolták. Kalandos körülmények között megszökött, később visszatért a frontra. A szökése során elszenvedett súlyos sérülése következtében megtanult bal kézzel írni, vívni és lőni. Sokoldalúan művelt, több nyelven beszélő, az irodalom és a képzőművészetek iránt fogékony ember volt. Szerénysége és példás sportszerűsége miatt sporttársai és ellenfelei körében nagy tiszteletnek örvendett.

Az I. magyar honvéd gyalogezred helyettes parancsnoka volt. 1929. júniusában - egy katonai hadgyakorlatot követően - a solymári úton motorkerékpárjával fának ütközött, hogy kikerülje az előtte haladó szénásszekérről váratlanul leugró asszonyt. Súlyos sérüléseibe nyolc nappal később belehalt. Alig egy évvel élete olimpiája után bekövetkezett tragikus, korai halála megrázta a közvéleményt. Katona- és sporttársai - itthon és külföldön - egyaránt gyászolták.

Szülővárosában a nevét viseli a helyi sportközpont. Solymáron utcát neveztek el róla és emlékoszlopot avattak a tiszteletére.