Rejtő Ildikó (Budapest, 1937. május 11. - )

Legnagyobb sportsikerei:

• kétszeres ifjúsági világbajnok (Luxemburg, 1956; Varsó, 1957 – tőr egyéni),
• kétszeres olimpiai bajnok (Tokió, 1964 – tőr egyéni és csapat),
• ötszörös világbajnok (Budapest, 1959; Buenos Aires, 1962 – tőrcsapat; Gdansk, 1963 – tőr egyéni; Montreal 1967; Göteborg, 1973 – tőrcsapat) és
• BEK-győztes (Torino, 1970).

Öt olimpián indult és mindig éremmel tért haza. A balkezes klasszis pályafutása huszonhárom éve alatt hét olimpiai és tizenöt világbajnoki érmet szerzett. Egyéniben hatszoros (1958, 1961, 1962, 1969, 1970, 1972), csapatban tizenkétszeres magyar bajnok (1961, 1963, 1965, 1966, 1967, 1969, 1970, 1971, 1974, 1977, 1978, 1980). 1963-ban és 1964-ben az év sportolója volt. Ötször választották meg az év vívójának (1964-ben, valamint 1968 és 1971 között, minden évben).

Visszavonulása után az Újpesti Dózsa SC, majd a Bp. Honvéd SE vívószakosztályainak szakmai irányításában vett részt. 1975-ben edzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán.

A kilencvenes években újra tőrt ragadott, és sikert sikerre halmozott a veterán világ- és Európa-bajnokságokon: 1995-ben Európa-bajnok, 1999-ben világbajnok lett.

Díjak, elismerések: Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozata (1982), MOB Érdemérem (2000), a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület tagja.

Zsivótzky Gyula halálát követően választották a Nemzet Sportolói közé (2007).