Sánta Ferenc, író (Brassó, 1927. szeptember 4. – Budapest, 2008. június 5.)

Szegény családban született. A családdal Marosvásárhelyre, majd Kolozsvárra költözik, az Unitárius Kollégium Gimnáziumba jár. 1945-ben a debreceni református kollégium diákja, de egy évvel később megszakítja tanulmányait. Megházasodik, négy gyermeke születik. Előbb bányász egy pilisszentiváni bányaüzeménél, de volt 1953–1956-között betanított munkás, marós, fúrós a Kispesti Vörös Csillag Traktorgyárban. 1957-ben a Ganz Daru- és Hajógyár betanított munkása, esztergályosa. Ezen évek alatt születik első, nagy visszhangot kiváltó elbeszélése, a Sokan voltunk, mely az Irodalmi Ujság hasábjain jelenik meg.

1958-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 10 éven át az MTA Eötvös-könyvtárában dolgozik. Első elismerése az 1956-ban kapott József Attila-díj, melyet nyolc évvel később ismét elnyer. Művei gyakran önéletrajzi fogantatásúak, s előterükbe a hétköznapi embert és a humánum hagyományos értékeit állítja, miközben balladai, vagy éppen népmesei elbeszélésformákat alkalmaz. 1973-ban Kossuth-díjat kap. Életműve két fő művén, Az ötödik pecséten (1963) és a Húsz órán (1963) kívül kiemelkedő Az áruló című regény (1966), valamint az Isten a szekéren (1970) című novelláskötet, melynek címadó darabja a jelkép szintjén égi és föld összekapcsolásának lehetőségét mérlegeli.

1963-ban megjelent regénye, Az ötödik pecsét elemi erővel viszi színre a kisemberek világába is betörő hatalom és terror hatásait; elemzi az emberi döntések és tettek mozgatórugóit, a felelősség határait. A történelem a hétköznapi embert is döntés elé állítja, de a döntés motivációja és morális megítélhetősége bonyolult, túlmutat az egyszerű kétértékű logikán.

Másik népszerű műve a Húsz óra, mely a megelőző két évtized krónikája kíván lenni az emberi kapcsolatokban és konfliktusokon keresztül. A mű hősei azonos társadalmi helyzetből induló emberek, akik tulajdonságaiknak és a kor ideológiájának köszönhetően kerülnek konfliktusba egymással. Sértődöttség, bosszú, hatalom és indulatok – ezek adják a négy ember sorsának eredőit. A két művet tucatnál több nyelvre fordították le, mindkettőt megfilmesítették, Fábri Zoltán rendezésében. A Halálnak halála című tévéfilm forgatókönyvéért pedig az író Arany Nimfa-díjat kapott Monte-Carlóban, 1970-ben.

Ajánlott művek: Húsz óra (regény)