Stróbl Alajos, szobrász (Liptóújvár, 1856. június 21. – Budapest, 1926. december 13.)

1876–1880 között a bécsi képzőművészeti akadémián Zumbuschnál tanult. Negyven éven át a legfoglalkoztatottabb hazai emlékműszobrász volt. 1878-ban készült terrakotta Önarcképe, valamint a márvány és bronz mesteri kombinációjával mintázott Perzeusz. Az 1884-re felépült Operaház főpárkányára két zeneszerző szobrát (Cherubini és Spontini) mintázta. 1881-ben ő készítette az épület főbejárata mellé Erkel és Liszt ülő alakját, valamint a két szfinx szobrát (1882). Az épület belsejében Stróbl műve Erkel Ferenc és gróf Bánffy Miklós (1920) fehérmárvány mellszobra. 1885-től közel negyven éven át a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.

Budapesten számos alkalmazott szobrászi munka mellett több jelentős köztéri emlékművet készített. Halászlány-kút (1885); Arany János-emlékmű (a Magyar Nemzeti Múzeum előtt, 1893); Szent István lovas szobra (1906) és a Mátyás-kút (budai Vár, 1906); Semmelweis Ignác (a Rókus Kórház előtt, 1906); Károlyi Sándor (a városligeti Vajdahunyad vár udvarán, 1908); Arany János mellszobra (Margitsziget, 1912); Jókai Mór (Jókai tér, 1921). Gazdag életműve során közel háromszáz portrét készített. Életművének jelentős részét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Művészete, amely a 20. század elején megtisztult korábbi patetikus és érzelmes vonásaitól, érzékenyen reagált a gyorsan változó stílusáramlatokra.

Anyánk című műve a 19. századi magyar szobrászat egyik legismertebb, legtöbbet reprodukált alkotása. A nagy szeretettel és tisztelettel megmintázott idős női képmás a művész édesanyjának, Wirosztek Karolinának életnagyságú ülő alakját ábrázolja, aki kétszer ment férjhez. Első házasságából származó unokája volt az a Kratochwill Lujza, akit később Stróbl Alajos feleségül vett. Második férje volt a művész apja, Stróbl József, tisztviselő Habsburg Albrecht főherceg Liptó megyei birtokán. Négy gyermeket neveltek.

A sok gond és küszködés nyomot is hagyott az édesanya arcán. A sűrű ráncok, a beesett szemek, a táskás, megereszkedett bőr megannyi pontos részletmegfigyelés, melyeket összefoglalva, – a carrarai fehér márvány strukturális tulajdonságait maradéktalanul kiaknázni képes mintázó készség segítségével – magasabb minőséggé alakítva, a művész nemcsak édesanyjának, hanem az idős kornak is kiválóan jellemzett portréját készítette el. Az ábrázolt kezeit a nyitott kapcsos könyvön, valószínűleg a családi Biblián nyugtatja, elgondolkozva emlékei távolába néz. A divatjamúlt, szalagos fejkötő, melynek szalagjait a pihenés idejére ki lehetett oldani, a rendkívül egyszerű öltözék, melynek anyagszerűsége megint csak Stróbl kiváló mesterségbeli tudását dicséri, s a hosszú szoknya alól kilátszó, régimódi, öreges, széttaposott fűzős cipő „finom naturalizmusa” a nagybányai művésztelepet alapító Hollósy Simon művészi eszmevilágával mutat rokon vonásokat. A szobor az l896-os millenniumi kiállításon került először hazai közönség elé. 1900-ban a párizsi világkiállításon Grand Prix-vel tüntették ki.

Anyánk, 1894; Márvány, 69x103x161.