Sütő András, író, drámaíró (Pusztakamrás, 1927. június 17. – Budapest, 2006. szeptember 30.)

Szegényparaszti családban született. Édesapja Sütő András, édesanyja Székely Berta. Először a nagyenyedi Református Kollégium, majd 1945 januárjától a kolozsvári Református Gimnázium diákja. 18 éves korában jelenik meg első írása. Tanulmányait megszakítja, a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lesz. Lapja miatt Bukarestbe költözik, bár szülei kuláklistára tételekor tiltakozásul lemond a főszerkesztői posztról, végül mégis a lapnál marad. 1953-ban ismét lemond tisztéről, egy évvel később Marosvásárhelyre költözik.

Kezdetben novellái jelennek meg, majd a hatvanas évek elején néhány színpadi játéka. 1959–1989-ig az Új Élet főszerkesztője. Igazi sikert a színpadi műveivel arat: a Pompás Gedeon (1967) bemutatója jól jelzi Sütő tehetségét. A hatvanas években politikai szerepet is vállalt, 1965 és 1977 között országgyűlési képviselő volt.

Mivel számos esetben nyíltan hangot ad az erdélyi magyarok román nemzettel való nyelvi egyenjogúságának, egyre többször akadályozzák meg művei megjelenését. Utolsó, Romániában napvilágot látott kötete 1980-ban jelenik meg (Évek – hazajáró lelkek), ezt követően végleg tiltólistára kerül színműveit és köteteit is Magyarországon adja közre. A nyolcvanas éveket követően bemutatott színművei élénk érdeklődést váltanak ki idehaza – és éles tiltakozást Romániában.

Az Advent a Hargitán, még inkább az Álomkommandó (1987) nyomasztó légkörű világa felidézi az ott hagyott ország magyarjainak helyzetét. Gyakran kerül a Securitate érdeklődésének és zaklatásainak középpontjába. 1990 márciusában egy százezres marosvásárhelyi tüntetés szónoka lesz. 19-én a városba özönlő románok kirobbantotta verekedésben fél szemére megvakul. Utolsó nagysikerű színműve a Balkáni gerle. 2006. szeptember 30-án hunyt el Budapesten. Marosvásárhelyen, a vártemplomban ravatalozták fel és a református temetőben helyezték végső nyugalomra.

1970-ben megjelenő naplóregénye (Anyám könnyű álmot ígér) kivételes nyelvi megformáltságával igazi áttörést jelent; e művét számos nyelvre lefordítják. 1974-ben írja a Kolhaas Mihály történetét feldolgozó Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámát. Ez volt nyitánya további kiváló darabjainak (Csillag a máglyán, A szuzai menyegző). A lehetséges áthallások miatt több alkalommal betiltották darabjai előadását.

Ajánlott dráma: Álomkommandó (színmű)

Ajánlott esszé: Engedjétek hozzám jönni a szavakat