<< A rovat előző cikke | A rovat következő cikke >> |
Szabó Lőrinc (Miskolc, 1900. március 31. - Budapest, 1957. október 3.)
Az apai család nemesi címmel rendelkezett, számos értelmiségi tagja volt (jegyző, református lelkész), az apja géplakatos majd mozdonyvezető és vasúti fékező volt. 1918-ban besorozzák, hadiérettségit tesz a debreceni Református Főgimnáziumban, majd 1919 őszén Budapestre megy, gépészmérnöknek tanul, de átiratkozik a bölcsészkar magyar-német-latin szakára, később tanulmányait abbahagyja. Alig húsz éves, amikor verseivel felkeresi Babits Mihályt a Nyugat szerkesztőségében, aki mestere lesz, egy ideig lakását is megosztja vele. Első műfordításai és versei a Nyugatban jelennek meg, Baudelaire: Romlás virágait fordítja Babits és Tóth Árpád társaságában.
Évtizedekig újságíróként dolgozik, az Est-lapok irodalmi szerkesztőjének lányát, Mikes Klárát veszi feleségül. 1926-ban megalapítja az új költőnemzedék lapját, a Pandora című folyóiratot, amely azonban néhány szám után csődbe megy. A harmincas években kapcsolatba kerül a népi írók mozgalmával, színdarabokat fordít, fordításai és saját kötetei révén komoly hírnévre tesz szert. Jobboldalinak minősített megnyilvánulásai miatt 1945-ben vizsgálati fogságba kerül, nem publikálhat, ismét műfordításokból él. Illyés Gyula támogatásával küzd a mellőzés ellen, miközben rengeteget ír és fordít. 1957-ben Kossuth-díjat kap, helyzete végre rendeződik, de nem sokkal később, október 3-án hal meg Budapesten. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
A húszas években megjelent köteteiben a magány, a védtelenség, a kiszolgáltatottság érzése a lázadás gesztusaival váltakozik. Vad indulatok, felkiáltások és drámai ellentétek jellemzik az expresszionista szabadverseket. Költői életművének líratörténeti jelentőségű fordulópontja az 1932-ben megjelent Te meg a világ című kötet. A feloldhatatlan ellentétek, a személyiség önmagába zártsága és a világnak való kiszolgáltatottsága, az önmagáról és a világról alkotott képzetek bizonytalansága egy új, drámai hatású versnyelven szólal meg. A Tücsökzene (1947) a személyes emlékek, múltbéli helyszínek, események és alakok mozaikszerű felidézésével az lírai önéletrajz megalkotásának kísérlete.
Ajánlott vers: Az Egy álmai
Ajánlott esszé: A költészet dicsérete
<< A rovat előző cikke | A rovat következő cikke >> |
Címkefelhő
TÁMOGATÓINK
Köszönjük a támogatást!
Kapcsolat
Email: info@mandarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/e
Telefon: (+36 1) 394-1322