Hársfa, festés és aranyozás nyomaival, 169,5 cm

Az internacionális gótika korának magyarországi emlékei közül kitűnő művészi kvalitása emeli ki a felső-magyarországi Barka középkori templomából származó, életnagyságú Szent Dorottya-szobrot. 1400 körül egy egész Európát jellemző – lágy, helyenként szép stílusnak, összefoglalóan internacionális gótikának nevezett –, viszonylag egységes művészeti nyelv alakult ki és vált évtizedeken keresztül meghatározóvá. A stílus legfontosabb forrásai a 14. század második felének francia királyi és hercegi udvarai voltak, elterjedésében is elsősorban az uralkodói udvarok – Magyarországon Luxemburgi Zsigmond rezidenciája – játszottak jelentős szerepet.

Az 1410 körül készített, előkelően karcsú, mégis arányos nőalak teste lágy S vonalban hajlik. Komoly tekintetű, szelíden jobbra billentett fejét korona ékesíti, melynek mára csak az abroncsa maradt épen. Szelíd arcát hullámos haj keretezi. Baljában tartja az azonosításához nélkülözhetetlen „jelvényt”, állandó attribútumát, a gyümölcsökkel és virágokkal teli, eredetileg sárgászöld kosarat. Állhatatos hitének jutalmaként, bizonyságképpen kapta azt mártírhalála előtt a Megváltótól. A nőalak hosszú tunikát, rajta köpenyt visel. A köpenyszárakat mellén egykor plasztikus díszítéssel ellátott, korong alakú csat fogja össze. A drapéria a felsőtesten laposan faragott. A behajlított kezek vonalától lefelé a köpeny dekoratív rendszert alkotó, dús redőzuhatagokat alkotva omlik alá, a tunika a földön puhán hajlik vissza.

A hársfából faragott szobor eredeti festése és alapozása szinte teljesen elpusztult, a restaurátori kutatás, feltárás eredményeképpen is csak részben vált ismertté a középkori polikrómia. Az arcon az eredeti alapozás sárgás-fehér felületének részleteit, a szembogarak sötét színének töredékeit, a szájzugokban a tört vöröset, az arcpírból mély rózsaszínt sikerült feltárni. A tunika és a köpeny aranyozott volt, a köpeny bélése azurit. Szegélyét, ujját plasztikus, geometrikus minta díszítette, melynek mintázata a vékony alapozáson keresztül a fába is átnyomódott.

A kitűnő komponálás, a finom és mégis nagyvonalú faragás, a nemes arckifejezés Szent Dorottya-szobrát a magyarországi lágy stílusú szobrászat legjelentősebb alkotásai közé emelik. A párját képező, ugyancsak a Magyar Nemzeti Galériában őrzött Alexandriai Szent Katalinnal együtt, – talán egy Madonna-szobrot közrefogva, esetleg más szentek társaságában – egy nagyméretű oltárszekrényben állhatott. Az így rekonstruálható hatalmas méretű szárnyasoltárnak a felső-magyarországi régióba lokalizálható eredeti felállítási helyét a kassai Szent Erzsébet-templom szentélyében, vagy a környék egy másik, jelentős templomában kereshetjük.