Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas biokémikus (Budapest, 1893. szeptember 16. - Woods Hole, Massachusetts, USA, 1986. október 22.)

Szent-Györgyi Albert a budapesti Tudományegyetemen szerezte orvosi diplomáját 1917-ben. Doktorátusát Cambridge-ben nyerte 1927-ben. Ott végzett munkája során a mellékveséből kinyert egy anyagot, amely könnyen vett fel, és adott le hidrogén atomokat. Mivel mellékvesét nehéz volt beszerezni, növényi források után nézett. Ezeket először citrusfélékben (narancs) találta meg, majd a magyar zöldpaprikában. Ez utóbbi forrásból a keresett anyagot már nagyobb mennyiségekben lehetett kivonni. Az anyagot savas jellegűnek találta, általános képletét pedig C₆H₈O₆ -ként írta le. A vegyületet, melyet már régebben is a skorbut hatásos gyógyszereként tartották számon, és C-vitaminnak nevezték el. A képletet Ch. G. King amerikai kutató két héttel Szent-Györgyi cikkének megjelenése előtt közölte. A C-vitamin szerkezeti képletének és hatásmechanizmusának megállapításáért végül W. Haworth kapott Nobel-díjat. Skorbut-ellenes hatása miatt a vegyületet Szent-Györgyi és Haworth közösen aszkorbinsavnak nevezték el. Szent-Györgyi és Haworth munkájának köszönhetően az aszkorbinsav ma már szintetikusan állítható elő, és olcsón forgalmazható.

A nyers paprikából Szent-Györgyinek sikerült még egy anyagot kinyernie, amely hatásos az ún. „purpura”, egy apró bőrvérzés ellen, amely a véredények nagy permeabilitásának következménye. Ezt az anyagot P-vitaminnak nevezték el (paprika-vitamin).

Szent-Györgyit Klebelsberg Kunó kultuszminiszer meghívta professzornak az újonnan létesített Szegedi Egyetem Biokémiai Intézetébe. Ott dolgozva (1931-től) megállapította, hogy egyes dikarbonsavak katalizátorként erőstik a szövetlégzést. Ez a felfedezése tette lehetővé, hogy H. A. Krebs német származású angol biokémikus leírja a citrát-kört. Ezt a tudomány azóta Szent-Györgyi – Krebs ciklusként tartja számon.

Szent-Györgyi érdeklődésének középpontjában 1940-től kezdve az izomtevékenység biokémiája állt. Banga Ilona és Straub F. Brunó munkatársaival tisztázta, hogy az izomfehérje fő komponense, az aktomiozin, két fehérje: az aktin és a miozin keveréke.

A II. világháború idején Szent-Györgyi Törökországban részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyek Magyarországnak a háborúból való kiugrását lettek volna hivatva előkészíteni.

1947-ben az akkor 54 éves tudós az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Ott a Massachusetts állambeli Woods Hole-ban fejtette ki tudományos tevékenységét.

A nagy tudóst, aki még magyarországi tartózkodása idején kapta meg a Nobel-díjat, 91 éves korában bekövetkezett halála után Woods Hole-ban temették el.