Szilárd Leó, fizikus (Budapest, 1898. február 11. – La Yolla, USA, 1964. május 30.)

Szilárd Leó a budapesti evangélikus gimnáziumba járt, és az I. világháború alatt tisztiiskolába. Apja nyomdokaiba lépve a háború után építészetet kezdett tanulni a budapesti műegyetemen. Saját érdeklődését követve azonban nemsokára már fizikát hallgatott a berlini műszaki főiskolán. Diplomája kézhezvétele után állást kapott a Kaiser-Wilhelm-Institutban Berlinben. Ott az értelem és az információ összefüggésével foglalkozott. 1929 megjelent publikációja a kibernetika egyik kiindulópontjának számít.

1933-ban Angliába költözött, és az oxfordi egyetemen az atomfizika területén dolgozott, elsősorban neutronokkal foglalkozott. Az 1938-as müncheni egyezmény után már Angliát túl veszélyesnek ítélte, és az USA-ba távozott. Közben Otto Hahn és Fritz Strassmann Berlinben felfedezték az atomhasítást neutronbombázás segítségével, és ezzel lehetővé tették láncreakció által az atomenergia felszabadítását. Szilárd Leó felismerte az ebben rejlő veszélyt. Aggályait kicserélte Wigner Jenővel, és Albert Einstein közvetítésével informálta Franklin D. Roosevelt amerikai elnököt a fejleményről. Közvetlenül ezután kezdeményezte az USA kormánya egy amerikai atombomba fejlesztését.

Szilárd Leó Enrico Fermivel együtt megbízatást kapott egy atomreaktor építésére. Az első sikeres kísérleteket a chicagói egyetem sportpályájának lelátója alatt végezték. A világ első atomreaktorát 1942. december 2-án helyezték üzembe. Nem csekély része volt abban, hogy Új-Mexikóban 1945. július 16-án felrobbantották az első atombombát. Szilárd ugyanakkor más a Manhattan tervben részt vevő kutatókkal együtt később tiltakozott az atombomba bevetése ellen, és a háború után aktívan részt vett az atomfegyverek elleni harcban. Tudósként a továbbiakban a biológiának szentelte magát, és a chicagói egyetemen a biofizika professzora lett.