Szigligeti Ede; Szatmáry József, színész, rendező, drámaíró, színházigazgató (Nagyváradolaszi, 1814. március 8. – Budapest, 1878. január 9.)

Eredetileg mérnöki tanulmányokat folytatott. 1834. augusztus 15-én azonban a Várszínházban játszó színtársulat tagja lett; az együttessel maradt 1837-ig, a Pesti Magyar Színház megnyitásáig. A nyitóelőadáson Szigligeti Ede Vörösmarty Mihály előjátékában, az Árpád ébredésében az Irigység szerepét játszotta. Ettől kezdve haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. 1854-ig jobbára mellékszerepeket játszott; de 1845-től 1859-ig ügyelői, titkári, könyvtárosi munkakörben is dolgozott.

1854-től elsősorban rendezőként működött. Tagja lett a színház Drámabíráló Bizottságának; 1868-tól 1873-ig dramaturgi teendőket is ellátott. 1873. március 29-én a színház ideiglenes drámai és adminisztratív igazgatójának nevezték ki; ezt a beosztását 1875-ben véglegesítették. Született színházi ember volt. Jól ismerte színészeit, ügyelt a gondos szövegmondásra. Részt vett a színház szervezeti életében.

1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1846-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. 1865-től tanított színitanodában, 1870-től 1873-ig az intézmény aligazgatója volt. Színpadra segítette az új magyar drámaírókat: Dobsa Lajost, Dóczi Lajost, Csiky Gergelyt, Váradi Antalt. Öt Molière-bemutató fűződik nevéhez. Szophoklész Antigonéjának bemutatásával olyan sorozatot indított el, amely utódjánál, Paulay Edénél teljesedett ki.

Talán a legtermékenyebb drámaírónk volt. Pályája során 114 színpadi művet írt. Népszínműveivel – például A szökött katona (1843); Csikós (1847); A cigány (1853) – új műfajt teremtett. Írt sikeres vígjátékokat: Liliomfi (1849); Fenn az ernyő, nincsen kas (1857) és értékes történelmi drámákat: Gritti (1845); II. Rákóczi Ferenc fogsága (1848). Elméleti művei: Nemzeti színházi képcsarnok (1870); A dráma és válfajai (1874); Magyar színészek életrajzai (1878).

Irodalom: Rakodczay Pál: Szigligeti Ede élete és költészete (1901); Janovics Jenő: A magyar dráma irányai (1907); Berczik Árpád: Szigligeti dramaturgiája (1934); Osváth Béla: Szigligeti Ede (1955).