Szentpál Olga, mozgásművész, koreográfus, pedagógus, szakíró (Budapest, 1895. december 14. – Budapest, 1968. október 31.)

A Zeneakadémia zongora szakának elvégzése (1914) után Dalcroze halleraui iskolájában tanult, ahol 1917-ben diplomát szerzett. 1917–1919 között Budapesten Dalcroze-tanfolyamot tartott, 1919 és 1944 között mozgásművészeti iskolát működtetett. Emellett művészi mozgást tanított a Nemzeti Zenedében (1920-tól 1931-ig), a Színiakadémián, és a Zeneművészeti Főiskola ének tanszakán (1952–1956).

1920-tól kezdte meg önálló koreográfusi tevékenységét a Nemzeti Színházban, majd a budapesti Operaházban. Első önálló estjén (1923) a Vigadóban a Medvetánc (Bartók Béla) és a Fúria (Gluck) című szólókompozícióival tűnt ki. 1926-ban önálló tánccsoportot alapított Szentpál Tánccsoport néven. Főbb koreográfiai: Allegro barbaro (1924), Összeforrt lelkek (1929) amely része lett a Júlia, szépleány című mozdulatművészeti filmnek (1930), s amellyel a müncheni tánckongresszuson is szerepelt. Humorérzékéről tanúskodik a Baby a bárban című groteszk táncjáték (szöveg: Balázs Béla, 1932), amelynek összekötő szövegeit Ascher Oszkár adta elő. Ugyancsak ebben az évben készült a zene mozdulati elemzésének tekinthető Kinefónia című koreográfia.

További fontos alkotások: a Koldus (Csajkovszkij,1933), 1933-37 között Az ember tragédiájának táncbetétei, Gépember (Zádor, 1935). A magyar folklór iránti érdeklődését jelzi az Ének a búzamezőkről (Bartók Béla), a Magyar halottas (1936), Mária lányok (1938), amelynek táncjelírásos lejegyzése az első magyar táncpartitúrának számít. Ez évben született a Reneszánsz szvit (régi olasz zenékre), és az Ádám és Éva (Bartók Béla és indián dallamok) című kompozíciók.

A hazai mozgásművészet 1951. évi hivatalos betiltása után 1957-ig az Állami Balett Intézetben történelmi társastáncot tanított. Az 1950-es években a néptáncok kutatásával, feljegyzésével és elemzésével is foglalkozott. A mozgás elemzésén alapuló rendszertana két fő részből áll: formatanból és funkciótanból. Nevesebb tanítványa voltak: Botka Lola (Chile), Bauer Lilla (Jooss Balett), Merényi Zsuzsa, Lőrinc György, Ortutay Zsuzsa.

Díjak, elismerések: Érdemes művész (1968).

Könyvei, tanulmányai: A csárdás (1954), A magyar néptánc formai elemzése (Ethnographia, 1961), Arbeau francia gaillard-jainak formai elemzése (TTT, 1963/64).