Tordy Géza, színész, rendező (Budapest, 1938. május 1. – )

Pályáját 1956-ban kezdte a kaposvári Csiky Gergely Színházban, a következő évadban Szegedre szerződött. 1959–1963 között a Vígszínház művésze volt. 1963–1967-ben a Madách Színházban játszott, aztán 1985-ig ismét a Vígszínház tagja lett. 1985–1988 között rendező, 1988–1990 között főrendező volt a veszprémi Petőfi Színházban. 1992-től 1995-ig a győri Nemzeti Színház prózai tagozatát vezette. 1995 óta a Budapesti Kamaraszínház főrendezője. 1982-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára.

Kitűnő jellemábrázoló, drámai ereje, sajátos lírája és humora romantikus és modern hősök megformálásában egyaránt érvényesül. Játékában közvetlen érzelmi hitelességgel képes érzékeltetni az alakok belső feszültségét. Számos filmben és televíziós filmben nyújtott sikeres alakítást.

Díjak, elismerések: Jászai Mari-díj (1970, 1977), érdemes művész (1980), kiváló művész (1988), Kossuth-díj (1991), Nemzet Színésze (2008).

Főbb szerepei: George (Wilder: A mi kis városunk); Edgar, Lear király (Shakespeare: Lear király); Puck (Shakespeare: Szentivánéji álom); Ripafratta (Goldoni: Mirandolina); Porfirij (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés); Pisti (Örkény István: Pisti a vérzivatarban); Salieri (Shaffer: Amadeus); Luka (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Willy Loman (Miller: Az ügynök halála); Eddie Carbone (Miller: Pillantás a hídról); Capulet (Shakespeare: Romeo és Júlia); Leduc (Miller: Közjáték Vichyben); Theiresziász (Szophoklész: Oidipusz); James Tyronne (O’Neill: Utazás az éjszakába); Melkett ezredes (Shaffer: Black Comedy); Ezra Mannon (O’Neill: Amerikai Elektra); Petronius (Székely János: Caligula helytartója); Georg Talbot (Schiller: Stuart Mária); Schigolch (Wedekind: Lulu); Max (Pinter: Hazatérés); Eugéniusz (Mrożek: Tangó).

Főbb rendezései: Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz; Csehov: Cseresznyéskert; Szomory Dezső: Györgyike drága gyermek; Dürrenmatt: A nagy Romulus; Shakespeare: III. Richárd; Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés; Füst Milán: IV. Henrik; O’Neill: Amerikai Elektra; Molnár Ferenc: Liliom; Miller: Pillantás a hídról; Shakespeare: Othello; Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása; Williams: Az ifjúság édes madara; Tolsztoj: Az élő holttest; Csehov: Három nővér; O’Neill: Utazás az éjszakába; Shaffer: Amadeus.

Ismertebb filmjei: Külvárosi legenda (1957); Bogáncs (1958); Sóbálvány (1958); Akiket a pacsirta elkísér (1959); Álmatlan évek (1959); Fapados szerelem (1959); Fűre lépni szabad (1960); Kálvária (1960); Próbaút (1960); Megöltek egy leányt (1961); Lopott boldogság (1962); Honfoglalás (1963); A Tenkes kapitánya (1964); A kőszívű ember fiai (1965); Kárpáthy Zoltán (1966); Ketten haltak meg (1966); Sok hűség semmiért (1966); Egri csillagok (1968); Szerelmi álmok (1970 magyar–szovjet); Fekete gyémántok (1976); A kard (1976); Amerikai cigaretta (1977); 80 huszár (1978); Élve vagy halva (1979); Sértés (1982); Viadukt (1982 magyar–nyugatnémet); Elcserélt szerelem (1983); A Klapka-légió (1983); Vörös grófnő (1984); Rendőrsztori (2000); Perlasca – Egy igaz ember története (2002 olasz–magyar); Tabló (2008).

Tordy Géza Arthur Miller Az ügynök halála című darabjában Willy Loman szerepében.