Tompa Miklós, rendező, színészpedagógus, színházigazgató (Székelyudvarhely, 1910. december 28. – Marosvásárhely, 1996. július 5.)

Budapesten a színiakadémián tanult. Rendezői pályáját a Nemzeti Színházban kezdte; 1940–1944 között a Kolozsvári Nemzeti Színház rendezője. 1945-ben részt vett a marosvásárhelyi Székely Színház megteremtésében, 1966-ig vezette a korabeli Erdély meghatározó jelentőségű magyar nyelvű társulatát. 1948-tól a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben tanított. Később a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára lett; 1976-tól 1981-ig az intézet rektoraként dolgozott. Rendezéseiben lélektani hitelességre, a szituációk aprólékos kidolgozottságára és a társadalmi vonatkozások, a közösségi mondanivalók erőteljes megjelenítésére törekedett.

Díjak, elismerések: Művészet Érdemes Mestere (1954); Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztkeresztje (1996); EMKE-díj (posztumusz, 1996).

Fontosabb rendezései: Bánffy Miklós: A nagyúr; García Lorca: Bernarda Alba háza; Csehov: Sirály; Bródy Sándor: A tanítónő; L. Tolsztoj: A sötétség hatalma; Katona József: Bánk bán; Cocteau: Rettenetes szülők; Brecht: Kurázsi mama; Vampilov: Vadkacsavadászat; Gorkij: Nyaralók; Sütő András: Pompás Gedeon; Tamási Áron: Énekes madár, Csalóka szivárvány; Asztalos István: A fekete macska.

Irodalom: Bérczes László: Székely körvasút. Tompa Miklós mesél (1996); Kovács Levente: A marosvásárhelyi Székely Színház története (2001); Képek egy életút mentén. Tompa Miklós (szerkesztette Kiss Éva Evelyn, é. n.).