Várkonyi Zoltán, színész, rendező, színházigazgató (Budapest, 1912. május 13. – Budapest, 1979. április 10.)

A budapesti színművészeti akadémián 1934-ben szerzett oklevelet. Pályáját a Nemzeti Színházban (1934–1941) és a Madách Színház színészeként (1941–1944) kezdte. 1945-ben megalapította a Művész Színházat, melyet az államosításig, 1949-ig vezetett. 1950–1951-ben, illetve 1953–1962-ben a Nemzeti Színházban, 1951–1953-ban a Magyar Néphadsereg Színházában dolgozott. 1962-től a Vígszínház főrendezője, 1971-től az intézmény igazgatója.

1949-től tanított a budapesti Színház és Filmművészeti Főiskolán, 1972-től haláláig az intézet rektora volt. Kezdetben jellemszerepeket kapott; de különös, vibráló, intellektuális lénye, mély jellemábrázoló tehetsége hősszerepekben is érvényesült. Rendezőként nagy gondot fordított az aprólékosan kidolgozott színészi játékra, a tehetséges fiatalok támogatására. A színjáték valamennyi elemét igyekezett harmóniába olvasztani. Színházi munkája mellett elsősorban nagyszabású történelmi filmjeivel aratott sikert. Színházvezetőként nemcsak a kortárs modern európai drámairodalom legjelentősebb műveit igyekezett a repertoárba illeszteni, szenvedélyesen kereste az új magyar dráma értékeit is.

Díjak, elismerések: Érdemes művész (1955), Kossuth-díj (1953, 1956), kiváló művész (1962).

Fontosabb szerepei: Osvald (Ibsen: Kísértetek); IV. Henrik (Pirandello); Hlesztakov (Gogol: A revizor); Mosca (Jonson: Volpone); Higgins (Shaw: Pygmalion); Ördög (Molnár Ferenc: Az ördög); Möbius (Dürrenmatt: A fizikusok).

Fontosabb rendezései: Steinbeck: Lement a hold; Giraudoux: Trójában nem lesz háború; Dosztojevszkij–Ackland: Bűn és bűnhődés; Shakespeare: Rómeó és Júlia; O’Neill: Amerikai Elektra; Molnár Ferenc: A testőr; Pirandello: IV. Henrik; Szakonyi Károly: Adáshiba; Örkény István: Pisti a vérzivatarban.

Ismertebb filmjei (színész): Meseautó (1934); Barátságos arcot kérek (1935); Fekete gyémántok (1938); Zavaros éjszaka (1940); Szerető fia, Péter (1942); Aranyóra (1945); A tanítónő (1945); Föltámadott a tenger (1953); Don Juan legutolsó kalandja (1958); Foto Háber (1963); Butaságom története (1965); A kőszívű ember fiai (1965); Fiúk a térről (1967); Sellő a pecsétgyűrűn (1967); Történelmi magánügyek (1969); Fekete gyémántok (1976). (rendező) Nyugati övezet (1951); Simon Menyhért születése (1954); Keserű igazság (1956); Az utolsó vacsora (1962); Foto Háber (1963); A kőszívű ember fiai (1965); Egy magyar nábob (1966); Kárpáthy Zoltán (1966); Egri csillagok (1968); Fekete gyémántok (1976).

Irodalom: Földes Anna: A művész-színháztól a Vígszínházig (Nagyvilág, 1970); Várkonyi Zoltán fényképalbum (1971); Molnár Gál Péter: Rendelkezőpróba (1972); Földes Anna: A rendezőé a szó (1974); Várkonyi Zoltán emlékkönyv. Szerkesztette Szántó Judit (1980); Illés Endre: A nap fia. Várkonyi Zoltán (Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim, 1983); Mátrai-Betegh Béla: Évadról évadra (1984); Születtem… Magyar színészek önéletrajzai. Szerkesztette Csiffáry Gabriella (2001).

Várkonyi Zoltán Miroslav Krleza A Glembay Ltd. című darabjában Glembay Leone szerepében.