Volf Katalin, magántáncos (Budapest, 1964. március 31. – )

1982-ben végzett a magyar Táncművészeti Főiskolán Menyhárt Jacquelin osztályában. Ezután egy évet töltött a moszkvai Táncakadémián. 1983-óta az operaház tagja, 1985-től magántáncos. Kimagasló technikájú, lírai alkatú, elegáns megjelenésű balerina, aki a balettrepertoár összes jelentős főszerepét eltáncolta. Odette-Odilia A hattyúk tavában, címszereplő a Csipkerózsikában és a Giselle-ben, Mária hercegnő A diótörőben, Mária A bahcsiszeráji szökőkút című balettdrámában. Ezek a szerepek testhezálló feladatot jelentettek számára, ragyogó klasszikus tudása, mozdulati plaszticitása, lírai finomsága remekül érvényesült minden tradicionális nagybalettben. Hogy a humor s a játékosság sem hiányzik az előadóművészi palettájáról, bizonyítja tüneményes Lisa alakítása A rosszul őrzött lányban, Frederick Ashton vígbalettjében vagy Balerinaként Seregi László Sylvia című balettparódiájában.

A Seregi-baletteknek elsőszámú szólistája volt, megrázó Flavia a Spartacusban s Titániája igazi „díva” lett a Szentivánéji álomban. Seregi László kínálta neki előadói pályafutása legragyogóbb feladatát, Júlia megszemélyesítését, az 1985-ben született Rómeó és Júlia című háromfelvonásos táncdrámában. Shakespeare hősnőjét az ő táncos egyéniségére alkotta meg a koreográfus, s valóban a mindenkori legideálisabb Júlia alakítást nyújtotta. Hogy szerep és megformálója mennyire eggyé forrt, talán mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a premiertől egy negyedszázadon át folyamatosan és hitelesen jelenítette meg a híres Shakespeare-i figurát. Táncosnők művészi pályafutásán ez a teljesítmény igazán kivétel számba megy. Tehetségét, technikai felkészültségét, előadói stílusérzékét Európa számos balettszínházában, továbbá Kanadában, az USA-ban, Izraelben és Távol-Keleten is mindenhol elismerték.

Díjak, elismerések: Liszt-díj (1988), érdemes művész (1996), Sipeki-díj (1997), Kossuth-díj (2000), Philip Morris Balett díj, EuroPAS Magyar Táncdíj (2003).