Bulla Elma, színésznő (Selmecbánya, 1913. augusztus 26. - Budapest, 1980. május 14.)

Érdemes művész (1954), Kossuth-díj (1956), kiváló művész (1960). 1925-ben Max Reinhardt bécsi színiiskoláját végezte el. Pályáját Munczi Bulla néven táncosnőként kezdte. 1926–1931-ben Ausztriában és Németországban prózai szerepeket játszott. 1934–1938-ban a Belvárosi Színház, 1938–1940-ben, 1942–1943-ban és 1944-ben a Vígszínház, 1941–1942-ben a Madách Színház, 1943–1944-ben az Új Magyar Színház tagja volt. 1945-ben a Belvárosi Színházhoz szerződött, de játszott a Vígszínházban és a Művész Színházban is. 1951–1980 között a Magyar Néphadsereg Színházában (1951–1960) és a Vígszínházban (1960–1980) lépett színpadra. Intellektuális fűtöttség, drámai szenvedély, finom irónia jellemezte játékát. Gazdag kifejezőeszközeivel, fakónak tűnő, de a megrázó és felemelő pillanatokban átforrósodó hangjával, hatásos gesztusaival, finoman árnyalt mimikájával a klasszikus drámai hősnőktől a modern nőalakokig sokféle karaktert megszemélyesített.

Fontosabb szerepei: Johanna (Shaw: Szent Johanna); Édes Anna (Kosztolányi Dezső–Lakatos László); Candida (Shaw); Hedvig (Ibsen: A vadkacsa); Kate Keller (Miller: Édes fiaim); Anya (Čapek: Fiaim); Alvingné (Ibsen: Kísértetek); Bettina Clausen (Hauptmann: Naplemente előtt); Mónika (Mesterházi Lajos: Pesti emberek); Lizzie (Nash: Az esőcsináló); Lady (Williams: Orpheusz alászáll); Mathilde von Zahnd (Dürrenmatt: A fizikusok); Marthe (Kesselring: Arzén és levendula); Bódogné (Szakonyi Károly: Adáshiba); Mme Arcati (Coward: Vidám kísértet); Giza (Örkény István: Macskajáték); Ambra (Nicolai: Hárman a padon).

Ismertebb filmjei: Mindent a nőért (1933), Én voltam! (1936), Kísértés (1941), Éjfélre kiderül (1942), A 2000 pengős férfi (1942), Isten rabjai (1942), Férfihűség (1943), Nemes Rózsa (1943), Fény és árnyék (1943), A város alatt (1953), Egy pikoló világos (1955), Ünnepi vacsora (1956), Álmatlan évek (1959), Hosszú az út hazáig (1960), Pirosbetűs hétköznapok (1962), Iszony (1965), Az orvos halála (1965), Szeressétek Odor Emíliát (1969), Álljon meg a menet (1973), Macskajáték (1974), Két történet félmúltból – A téglafal mögött (1979).

Irodalom: Rácz György: Bulla Elma. Portré prózában (1941); Gyárfás Miklós: Színész-könyv (1958); Gergely Ágnes: Huszonegy (1982); Gajdó Tamás: Szent Johanna: Bulla Elma – rendezte: Bárdos Artúr (Theatron, 1998. 1. szám)