Déryné Széppataki Róza (Schenbach–Schekenbach), színésznő Jászberény, 1793. december 24. - Miskolc, 1872. szeptember 29.)

Pályáját 1810-ben Pesten kezdte. 1813-ban feleségül ment Déry István színészhez, de a kapcsolat megromlott, nem váltak el, de külön éltek. 1815-1847 között, mint vándorszínész járta az országot. Miskolcon (1815-1819), Kolozsvárott (1823-1827); és Kassán (1828-1837) hosszabb időt töltött. 1822-ben a pesti német színházban is sikert aratott. 1837-1838-ban a Pesti Magyar Színház, 1846-1847-ben a Nemzeti Színház tagja volt. 1847-ben visszavonult a színészettől, kibékült férjével és 1862-ig Déry diósgyőri birtokán éltek. Ezt követően a megözvegyült Déryné Miskolcra költözött.

1868-ban még fellépett Egressy Ákos miskolci vendégjátékán. 1869-ben a Nemzeti Színház Radnótfáy-alapjából segélyben részesült; viszonzásul 1869-1872 között megírta felbecsülhetetlen forrásértékű emlékiratát, a magyar biedermeier próza kiemelkedő alkotását.

A vándorszínészet korának sokoldalú primadonnájaként a drámai előadásokon a naiva szerepeket játszotta, operákban pedig elsősorban a szoprán szólamokat énekelte. Jelentős szerepet játszott a magyar nyelvű színészet elismertetésében, a társadalmi pártolás megszervezésében. Szerepköri kiöregedésének idejére esett a dráma és opera romantikus stílusfordulata, ezért következett be háttérbe szorítása, s visszavonulása. A korai repertoár bővítéséhez németből készült drámafordításaival maga is hozzájárult. Déryné alakja a magyar vándorszínészet jelképe, regényes életét számos író feldolgozta.

Fő műve: Déryné naplója (1–2, 1887); Déryné naplója (1–3, 1900); Déryné emlékezései (1–2, 1955.)

Fontosabb szerepei: Marcsa (Hirschfeld: Tündérkastély Magyarországon); Gurli (Kotzebue: Indusok Angliában); Liszli (Clauren: Alpesi rózsa); Melinda (Katona József: Bánk bán); Thisbe (Hugo: Angelo); Emelina (Weigl: A svájci család); Rosina (Rossini: A sevillai borbély); Agatha (Weber: A bűvös vadász); Donna Anna (Mozart: Don Giovanni); Rómeó (Bellini: Rómeó és Júlia).

Irodalom: Balassa Imre: Déryné. Egy régi színésznő élete (1–2, 1940); Staud Géza: Déryné (Nagy magyar színészek. Szerkesztette Gyárfás Miklós és Hont Ferenc, 1957); Enyedi Sándor: Déryné erdélyi színpadokon (1975); Karcsai Kulcsár István: Így élt Déryné (1978); Kerényi Ferenc: Önkultusz vagy önigazolás (Tények és legendák, tárgyak és ereklyék. Szerkesztette Kalla Zsuzsa, 1994).