Eötvös József, író, költő, publicista, politikus (Buda, 1813. szeptember 3. - Pest, 1871. február 2.)

Arisztokrata családban született. Gyermekkorában művelt, érzékeny, németajkú édesanyja és anyai nagyapja, a liberális szellemű, de Habsburg-barát Lilien báró neveli. Szellemi fejlődését később a Martinovics-féle összeesküvés tagjaként börtönt is megjárt Pruzsinszky József befolyásolja, aki a francia felvilágosodás híve, és aki felkelti érdeklődését a politika és a filozófia iránt.

Főúri körökben szokatlan módon a budai nyilvános gimnáziumba járt, hogy a magyar nyelvet is elsajátítsa. A pesti egyetemen filozófiát és történelmet hallgat, itt köt barátságot Szalay Lászlóval, a majdani történetíróval, akivel együtt tisztelgő látogatást tesz Kazinczy Ferencnél. 1840-ben pedig Szalayval közösen szerkeszti a Budapesti Szemlét. Kezdetben Kazinczy és köre jelenti számára a követendő mintát, Kölcsey Ferencet élete végéig mesterének vallja. 1832-ben ügyvédi vizsgát is tesz és közhivatalnoki pályát vállal, majd táblabíró lesz.

1835-től az Akadémia levelező tagja, 1866-ban pedig már az elnöke.Trefort Ágostonnal 1836-37-ben beutazza Nyugat-Európát. Utazásai során szerzett tapasztalatai hatására írja első politikai tanulmányait. A főrendi ház tagjaként jelen van az 1840-es és 1843-as reformországgyűlésen. Széchenyi István és Kossuth Lajos vitájában Kossuth mellé áll, és megírja Kelet népe és Pesi Hírlap c. röpiratát. Centralista politikus, az ország elmaradottságának legfőbb okát a megyerendszerben látja, harcol a feudális intézmények ellen, a jobbágyság felszabadításáért és az ország demokratikus átalakításáért. Az 1848-as kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter, de mindvégig császárhű, így a harcok elől Bécsbe utazik, onnan Münchenbe települ, ahol csak az irodalomnak és a tudománynak él. 1853-ban tér haza, újra bekapcsolódik a politikai életbe, részt vesz a kiegyezés előkészítésében majd az azt követő törvényhozásban. Az általános és kötelező népoktatás törvénybe iktatása (1868), a tanárképző intézet felállítása szintén az ő nevéhez fűződik.

Már korai költeményeiben kifejeződik politikai küldetéstudata, szociális érzékenysége (Búcsú, Végrendelet, A megfagyott gyermek). Szentimentális korszakának terméke egyik legjelentősebb regénye, A karthausi (1840), mely az első külföldön is ismertté váló magyar regény. A kor ifjúsága, így Petőfi is bibliájának tekintette. További regényei konkrétabb politikai céljait tükrözik: A falu jegyzője (1845) centralista szemléletű, szatirikus vádirat; a magyar viszonyokról számol be, a vármegye bemutatásával leleplezi a nemesség és a hivatal korruptságát, a jobbágyság kiszolgáltatottságát. A Magyarország 1514-ben (1847) a liberális eszmék alapkérdéseit történelmi képekben jeleníti meg. Fontos államelméleti munkája A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra (1851-54), valamint A nemzetiségi kérdés (1865).

Ajánlott regény: A karthausi

http://mek.oszk.hu/06200/06282/index.phtml