Gárdonyi Géza, író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus (Agárd-puszta, 1863. augusztus 3. - Eger, 1922. október 30.)

Az írót első emlékei egy kis borsodi településhez, Sályhoz kötik. A sárospataki kollégiumban és a pesti Kálvin téri református gimnáziumban folytatott tanulmányok után 1878-ban beiratkozik az egri érseki tanítóképzőbe. Tanítóként dolgozik kisebb-nagyobb településeken. A tanítói hivatást 1885-ben hagyja el, újságíró lesz Győrben (Hazánk, Győri Hírlap), Szegeden (Szegedi Híradó, Szegedi Napló), Aradon (Arad és Vidéke) majd Pesten (Magyar Hírlap). Ebben az időben veszi föl a Gárdonyi nevet.

A millenniumi események zaja elől menekülve 1897-ben költözik a „dicsőség városába”, Egerbe. Az egri sáncon, néhány éven belül ötholdas „kúria” alakul ki, ahol saját maga telepítette fákat és növényeket nevel. A sétányokon vagy háza tornácán pipázgatva születik meg több regényének és novellájának ötlete, amelyeket különleges ablakkal ellátott dolgozószobájában vet papírra. Az Egri csillagok, a Láthatatlan ember és az Isten rabjai című történelmi regényeivel nagy sikert arat. A Bornemissza Gergely, Zéta, Szent Margit élete ihlette műveit új történelemszemlélettel írja meg. Számára a történelem nemcsak a hitelesség biztosítéka, hanem egyben ihletforrás is.

Gárdonyi mindig látja is, amit elbeszél, hozzátartozik ahhoz a világhoz, amelyet ábrázol; az egyes mozzanatok nem mozaikszerűen sorakoznak egymás mellé, hanem belső szemléletté nőnek. Ezért történelmi regényeinek – a nemzeti múlt és a történelmi nagyságokhoz való vonzódása ellenére – magva mindig egyéni történet, a korrajz az egyes szereplők sorsa köré fűződik. A történelmi események a háttérben maradnak, mindig annyit láttat belőlük, amennyi a hősök sorsát befolyásolja. E hősök „arca”, történelmi kortól függetlenül, nagyon hasonlít a visszavonultan élő, mély lelkiségű Gárdonyiéra. Kisregényei közül néhány történelmi témájú (A kékszemű Dávidkáné), de foglalkoztatja a mindennapok városi és falusi embere (Az öreg tekintetes, Aggyisten Biri!, Ki-ki a párjával). Írói ars poétikáját az Ida regényében fogalmazza meg. Legsikeresebb novelláskötetei Az én falum és a Hosszúhajú veszedelem. A bor című színdarabja több mint száz előadást élt meg a Nemzeti Színházban.

Gárdonyi rendkívül sokoldalú egyéniség. Kedveli a festészetet, a zenét, a régészeti, a történeti és a nyelvtudományi kutatásokat figyelemmel kíséri, sőt egyes problémák megoldásában részt is vesz.  A természettudományok közül a földrajz, a botanika és a zoológia érdekli leginkább. Tagja a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, majd 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémiának is. 1922. október 30-án hal meg Egerben. Sírja az egri várban zarándokhellyé vált.

Ajánlott regény: Egri csillagok

http://mek.oszk.hu/00600/00656/index.phtml