Bolyai Farkas, matematikus (Bólya, 1775. február 9. - Marosvásárhely, 1856. november 20.)

1781-ben a nagyenyedi kollégiumban kezdett tanulni, amely Erdély egyik legjelentősebb szellemi központja volt ebben az időben. Itt hamar feltűnt sokirányú tehetsége. Megtanult több holt (görög, latin, héber) és élő (angol, német, francia, olasz) nyelvet.

Báró Kemény Simon tanulótársnak fogadta fia mellé a tehetséges gyereket. A két diák között életre szóló barátság alakult ki. 1790-től a kolozsvári református kollégiumban folytatták mindketten a tanulmányaikat. Bolyai Farkast ekkor elsősorban a filozófiai és a matematikai tanulmányok érdeklik. Itt merül fel annak lehetősége, hogy a bécsi hadmérnöki akadémián tanuljon tovább – egy támogatója fedezte volna a tanulás költségeit - , de az ifjú nem él a lehetőséggel.

1795-ben külföldi tanulmányútra indultak Kemény Simonnal. Ennek során 1796-ban Fichte filozófiai előadásait is hallgatta Jénában. 1796-ban beiratkoztak a göttingeni egyetemre, ahol Bolyai Farkas matematikát, Kemény Simon pedig jogot tanult. Göttingenben ekkor több erdélyi diák is tanul. Bolyai Farkas itt köt barátságot Bodor Pállal, aki növénynemesítő lett. Levelezésük fontos forrása mindkettőjük életrajzának. Itt került baráti kapcsolatba Gauss-szal. Ez a rendszeres levélváltáson alapuló kapcsolat Gauss haláláig tartott.

1799-ben visszatért Magyarországra, és a Kemény családnál lett ismét nevelő. Ekkor ég le a bólyai kúria, így az egyébként is szerény családi vagyon tovább csökken. 1801-ben házasságot köt, és 1802-ben születik fia, János.

1804-ben a marosvásárhelyi kollégiumba hívják matematika professzornak. A matematika mellett fizikát és kémiát is tanított. Fizetése elég kevés, ezért más tevékenységekből (kertészet, kályhaépítés) kell kiegészítenie.  Emellett különös figyelemmel foglalkozott fia, Bolyai János nevelésével, a matematikát ő maga tanította neki.

Erdélyben egyre jobban elszigetelődik a nemzetközi tudományos élettől, ami nagymértékben gátolja matematikusi pályafutását.

Munkássága a számelmélet és az analízis területén a legjelentősebb. A nemeuklideszi geometria előfutárának tekintik. Fontosabb matematikai gondolatait a 1832-33–ban kiadott, Tentamen című, latin nyelvű, két kötetes könyvében foglalta össze. Ennek függelékében jelenik meg fia, Bolyai János Appendixe, amely új korszakot jelent a matematikában, de a megjelenés idején visszhang nélkül marad, és Gauss (akinek Bolyai Farkas elküldte a könyvet) sem érti meg jelentőségét.

Egyik legismertebb eredménye a sokszögdarabolási tétel, amely szerint az egyenlő területű sokszögek átdarabolhatók egymásba.

Bolyai Farkas a matematika mellett foglalkozott szépirodalommal is. Drámái, versei jelentek meg, vannak műfordításai is. Zeneelmélettel, filozófiával, gyümölcstermesztéssel, gyógyszerészettel, fizikával, borászattal foglalkozó munkák mellett írt néprajzi tanulmányt is. 1832-től a Magyar Tudós Társaság levelező tagja.