Az évezredek alatt kifejlődött teherhordó eszközök és a kerekes járművek átmeneti csoportjába tartozó alkalmatosságok közös vonása, hogy méretezésük az ember alkatához igazodik. Egykerekű eszköz a talicska. Kézi erővel végzett földmunkáknál használt, eredtileg fából ácsolt szállítóeszköz. Rakodótere 1/14 - 1/16 köbméter, ez földdel lazán megrakva kb. 100-110 kg-os súlyt tesz ki. Súlyelosztása igen kedvező: az összsúly 70 százaléka jut a kerékre (kb. 100-kg) és csak 30 százalékát kell emelni: 30-35 kg-ot. Dél-alföldi kubikosok ennek is több helyi típusát és változatát ismerték. Az emberi erővel tolt vagy vont taligáknál fontosabbak voltak a kétkerekű fogatok. Az 1880–1890-es években terjedt el szélesebb mértékben a kubikoskordé. Ládája deszkából, hátul egyetlen mozdulattal felhúzható súberrel készült. Hátrabillenthető volt, s terhétől gyorsan megszabadulhatott. Ezt az eszközt is a közúti szállítás gépesítése, a dömperek megjelenése ítélte halálra.

Kubikos, kubikus, kubis olyan szakosodott vándormunkás volt, aki az ármentesítési, folyószabályozási, út- és vasútépítési, továbbá építkezési földmunkákat végezte. A magyarországi folyószabályozás, töltésépítés, belvízrendezés Európa legnagyobb ilyen jellegű feladata volt. Mintegy 55.000 négyzetkilométernyi terület mentesítését kellett megoldani. E munkát a kubikosság végezte el. Létszámuk e munka során megközelítette a 200.000 főt. Közel egymilliárd köbméter földet mozgattak meg; 6,8 millió kataszteri hold földet tettek művelésre alkalmassá. Maradandó alkotásuk az ország 70 ezer kilométernyi műút- és 45 ezer kilométer hosszúságú vasúthálózata.

Kubikosság három nemzedékét lehet megemlíteni. Az első még a mezőgazdaságban dolgozott, a kubikos munka kiegészítő szerepet játszott. A második generáció számára a kubikos munka már jelentős bevételi forrást jelentett. A harmadiknak fő tevékenysége már a kubikos munka volt. Később a kubikosság szakosodott. Egy részük a vízügyi szolgálatban maradt, mások téglavetők lettek. Sokan vasútépítési, útépítési földmunkákon itthon és szinte egész Európában jó hírnevet szereztek a magyar kubikos névnek A vállalkozói rendszer elterjedésével és a szakmánybér (köbölenként, majd köbméterben fizetve) általánossá válásával alakult ki a hivatásos kubikosság.

A kubikolás lényegében emberi erővel végzett munka. A paraszti szerszámokat, a kézbeli szállítóeszközöket (talicska) a lehető legtökéletesebbre fejlesztették; utóbb a szentesi típust a szabványosítáják. Sík talajon könnyebb és több munkát végezhettek, de erős emelkedőn a földdel megrakott talicska kitolásához már segítség kellett. Ilyen esetben a kubikos 10–14 éves fiát („csikó”) fogta a talicska elébe. Ezért külön fizetést nem kaptak, de teljesítményük apjuk keresetében jelentkezett. Gép híján is fejlődtek a munkamódszerek, főként a gödörgazdák vezetésével dolgozó kubikosbandák tudták bámulatosan fokozni a teljesítményt. Minden ügyet közösen próbáltak intézni: kiiktatták a toborzókat, „munkanézők” előre küldésével győződtek meg a hirdetett munkafeltételekről. A banda önkéntes, homogén összetételű társulás volt. A gazda a többiekkel együtt dolgozott, de ellenőrizte a mérnökök számolását is. Ezért a munkáér t nem kapott és nem is fogadott el több pénzt.