Hajas Tibor, képzőművész, performer (Budapest, 1946. augusztus 3. – Szeged, 1980. július 27.)

Hajas Tibor 1946-ban született Budapesten. 1964–1965-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem angol szakán tanult, de egy tüntetés miatt bevitték a rendőrségre. A letartóztatásból amnesztiával szabadult, de egyetemi tanulmányait nem folytathatta tovább. Könyvkötőnek állt, ez jelentett neki állandó bevételt rövid élete végéig. Költőként indult, 1967-től publikált verseket hetilapokban és antológiákban, 1969-től autodidaktaként foglalkozott képzőművészettel, a budapesti avantgardista művészeti csoportosulások befogadták.

Első kiállított munkái tulajdonképpen korai akcióinak fotódokumentációi. 1978-tól kezdődően Magyarországon elsőként adott elő kifejezetten performanszokat. Egyszemélyes előadásai a szenvedésről, az önfeláldozásról szólnak. Gyakran megismétlődő elem az akció során a felvillanó vaku fénye, ami egy pillanatot mutat, hangsúlyoz. A hazai body-art egyik első megjelenése 16 darabos felnagyított fotósorozata, amelyen fekete vagy fehér háttér előtt, magnéziumfényben, festett testtel végez mozgásokat.

Hagyatéka egy filmből és egy regényből, versekből, esszékből, és a performanszokról, akciókról készített fotó és videó dokumentációkból áll össze. Emellett közönség nélkül, csak a fényképezőgép előtt hajtott végre body art akciókat. Összesen 11 performanszot hozott létre, a Balázs Béla Stúdióban készült Öndivatbemutató című filmje. Videói Bódy Gábor munkáihoz hasonlóan a magyar videóművészet legkorábbi kísérletei közé tartoznak. Leginkább a Bercsényi Kollégiumban állított ki, illetve a Fiatal Művészek Klubjának csoportos kiállításain vett részt. Halála után számos csoportos tárlaton szerepeltek munkái, s több múzeum rendezett műveiből posztumusz kiállítást. 2005-ben a budapesti Ludwig Múzeumban volt látható életmű-kiállítása.

Felületkínzás III. / Fosszíliák, 1978; Fotó, fatábla, 90 × 110 cm. MNG Ltsz.: MM.90.5.