Hollósy Simon, festő (Máramarossziget, 1857. február 2. – Técső, 1918. május 8.)

A müncheni szabadiskola egykor profetikus tanára, az 1896-ban induló nagybányai művésztelep nagy hatású vezetője 1895-ben kezdett foglalkozni a Rákóczi-induló témájával, amelynek utolsó vázlatain még a halála előtti napokban is dolgozott. A számos változat közül kiemelkedik a kompozíció 1899-es vázlata, Hollósy Nagybányán készült legjelentősebb műve. Hollósy a festményt először készülésének évében a Nemzeti Szalonban állította ki. A korabeli források arról számolnak be, hogy a képnek eredetileg az ábrázolás témájához kapcsolódó kerete volt, amelynek alsó részén egy „kisebb medállionban két oroszlán is látható, melyek tört bilincsek közt feküsznek, s mintegy a Rákóczi-induló erejét és hatását külön is szimbolizálják.”

A nagybányai művészek alapító nemzedéke számára az 1848-as forradalom és szabadságharc meghatározó élmény volt, és több ilyen témájú művet festettek. Thorma Jánost az Aradi vértanúk (1896) millenniumi sikere után a Talpra magyar (1898–1936) megfestése – Hollósy Rákóczi-indulójához hasonlóan – egész életén át foglalkoztatta, Réti István pedig 1899-ben festette meg a Honvédtemetést (1899). Hollósy Rákóczi-indulóját is hasonló „toprongyos” alakok népesítik be, megjelennek közöttük – régi mentében és nemzeti színű zászló alatt – az öreg negyvennyolcas honvédek is.

De mi az összefüggés 1848 és II. Rákóczi Ferenc, illetve a máig ismert, népszerű zenemű között? A Rákóczi-szabadságharcot már a kortársak is 1848 előzményének tekintették, a 19. század utolsó harmadában az ellenzéki Függetlenségi Párt számára vált jelképessé a fejedelem alakja. Noha Rákóczi kultusza a századforduló után tetőzött, kibontakozása már jóval korábban, az 1860-as években elkezdődött. Hollósy kompozíciója nem a kuruc kort, és nem az 1848-as szabadságharcot jeleníti meg, noha ekkor már olyan képek is szerepeltek a kiállításokon, amelyek közvetlenül utaltak a pár évtizeddel korábbi eseményekre. A kép szereplői azonban kortárs alakok, akiket a címadó zenemű fűz össze egymással. A Rákóczi-induló már a forradalom előtt nagy népszerűségnek örvendett, sőt egyes alkalmakkor a Himnusszal és a Szózattal együtt játszották, hazafias karaktere a forradalom alatt még jobban felerősödött, 1848 után hosszú ideig be volt tiltva.

Az 1861-ben megrendezett országgyűlési választások alkalmával a választók számos helyen a Rákóczi-indulóval vonultak fel, és ez a szokás Hollósy témaválasztását is inspirálhatta. Kompozíciójának „élménymagva talán valamely vidéki ’követválasztás’ hangulatemléke lehetett, Hollósy ifjúkorából”, írja Réti István. Az országgyűlés feloszlatása után azonban az induló előadása ismét nemkívánatos lett, és még a kiegyezés után is megőrizte rebellis karakterét. Hollósy Rákóczi-indulójának különböző elemei és jelentésrétegei egy irányba mutatnak, az 1848-as forradalomra és szabadságharcra. Ezt erősítette meg az eredeti keret is: a láncot széttépő oroszlánok közérthető szimbolikája – a címadással összhangban – a korabeli közönség számára egyértelművé tette a mű 1848-as vonatkozásait, a témához jobban illeszkedő, emelkedett hangütésével és konvencionális jelképiségével egyúttal ellenpontozta a korszak hasonló tárgyú festményeitől élesen elütő, deheroizált jelenetet.

Rákóczi-induló, 1899; Olaj, vászon, 92,5 x 135 cm.