Orosz István, grafikusművész (Kecskemét, 1951. október 24. -)

Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező. Az Iparművészeti Főiskola grafika szakán kapott diplomát 1975-ben. Kezdetben díszleteket tervezett, majd animációs filmeket készített a Pannónia Filmstúdióban. Főbb rendezései: Csönd (1979), Álomfejtő (1980), Ah, Amerika! (1985), Vigyázat, lépcső! (1989), A kert (1993), Sírj! (1995), Az idő látképei (2004). Az animáció mellett alkalmazott grafikával, plakáttervezéssel és illusztrálással foglalkozik főként. Rendszeresen szerepel nemzetközi képzőművészeti tárlatokon, grafikai biennálékon és filmfesztiválokon. Két verses és egy novelláskötete jelent meg. Pinczehelyi Sándor és Pócs Péter mellett tagja a  DOPP csoportnak. Az Iparművészeti Főiskola vendégtanára, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense. A Széchenyi Művészeti Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia és az Aliance Graphique Internationale (AGI) tagja. 1990-ben elnyerte a brnói grafikai biennále aranyérmét, 1991-ben a lahti plakátbiennále első díját, majd a Mediawave fődíját, 2001-ben az Amerikai Illusztrátorok Társaságának díját. 1991-ben Balázs Béla-díjat, 1993-ban Munkácsy Mihály-díjat, 2003-ban Aranyrajzszög-életműdíjat, 2005-ben érdemes művészi címet kapott. 2011-ben Kossuth-díjas. 

Orosz István az animációs filmek és a plakátok mellett beleásta magát anamorfózisok (átváltozás) és az optikai illúziók, a kettős jelentésű munkák kutatásába. Vállalta e reneszánsztól létező műfajok megismertetését, megújítását, ezek elméleti hátterével is foglalkozik. (Követ és a fáraó 2011.) A 80-as években tűnnek fel a gyűjteményes kiállításokon tükörhengeres anamorfózisai: a ceruzarajzokra, rézmetszetekre egy  krómozott hengert téve, ennek falán újabb kép jelenik meg. Az évtized végén az Anamorfikus testtájak című sorozatában a nagyméretű, ceruzával rajzolt testtorzók hiányzó végtagjai az ismert, krómozott és polírozott hengerekben jelennek meg.

A 90-es években készült el a  Lépcső-sorozat: a lépcsőfokokra festett testrészletek  egy bizonyos szögből nézve a lépcsőn fel- vagy lemenő alak illuzióját adják. A 90-es években készíti „látszatarchitektúráit”: a rézkarcokon egyszerre kifelé és befelé nyíló ablakokat, furcsa perspektívájú, abszurd épületsarkokat, amelyek egyszerre keltik a belső udvar és az utcafront hatását. A nagyon gondosan, aprólékosan kimunkált grafikák mellett főleg színházi, film- és könyvplakátokat készít. Politikai plakát műfajban meghatározót alkotott a Tovariscsi, konyec c. rendszerváltó plakáttal. Az egyetlen olyan magyar művész, akinek alkotása szerepel a Tate Modern tárlatán.

Orosz bevallása szerint azért választotta az Utisz, azaz Senki művésznevet, mert többen is  alkotnak Orosz István néven és annak „szimbolikus mellékjelentései” is vannak. A név az Odüsszeiából származik: amikor Odüsszeusz kiszúrja a küklopsz szemét, így nevezi meg magát, előre biztosítva ezzel a menekülés lehetőségét.

Anamorfózis nővel és kentaurral, 1987–1988; Papír, ceruza, króm henger, 702 × 1000 mm. MNG Ltsz.: MM. 88. 132.