Pauer Gyula, szobrász (Budapest, 1941. február 28. – Budapest, 2012. október 8.)

Pauer generációjának más tagjaihoz – így például Csiky Tiborhoz, Csutoros Sándorhoz, Gulyás Gyulához vagy Harasztÿ Istvánhoz – hasonlóan „kívülről” érkezve, hivatalos „művészképzés” nélkül vált a 60-as 70-es évek fordulóján a szobrászati avantgárd egyik meghatározó alakjává. Tevékenységi köreit tágító konceptuális és performansz művész, egyben látványtervező, sőt filmszínész is.

A Maya a „PSZEUDO ART” Pauer által a szobrászattal kapcsolatban rögzített, majd további műfajokat (festészet, fotó, színház, performansz) is magába olvasztó átfogó világszemléletének és magyarázatának „kultikus tárgya” és „szemléltető eszköze”. A PSZEUDO a manipuláltság és manipuláció (képesség) szintjei, fokozatai szerint a világ egyre táguló köreit „értelmezi”. A logikai út a tárgyául az érzékcsalódást választó képzőművészettől indul, „a MINIMAL szobor puritán – egyszerű és geometrikus – formái elé egy másik szobor felületét” hazudó PSZEUDO szobortól, s végkövetkeztetése szerint a szobrászat (és művészet) egzisztenciális manipuláltsága, az élet, az egszisztencia általános manipuláltságára utal. A PSZEUDO – az op art és a minimal art „történelmi előzményei” mellett – a „szokásos” kelet-közép-európai csavarral reagál a konceptuális művészet nemzetközi „trendjére”: a művészet önanalízise társadalmi szerepe, helyzete miatt önkéntelenül is politizáló jelleget ölt.

A szociológiai és filozófiai aspektusokon túl, a Maya „önmagában” is ritka kordokumentum. Pauer három, a Nagyatádi Szobrász Alkotótelepen 1978-ban készült alkotásai közül az egyetlen, amely fennmaradt (A Fa emlékműve / Pszeudo fa valamint a Tüntetőtábla-erdő megsemmisült). A „figurális selyembevonatú tölgyfa pszeudo szobor készítéséhez” szükséges „receptleírás”, a hozzávalók – „élőmodell, tölgyfatörzs, csomagolópapír, selyem textília, flanell, kenderkötél, fehér festék, fekete festék, ragasztó, hosszított ceruza, olló, véső, reszelők, csiszoló papírok, fűrészgép és festékszóró berendezés” –, akárcsak a technika, publikus. A „végeredmény”, a faragott tölgyfatestén pszeudo-bevonatként egy meztelen fiatal nő fényárnyék kópiáját magán viselő alakja „állandó társulat tagként” pszeudóelőadások „szertartásainak” szövet és szöveg fátylakat magára öltő, majd azoktól megszabaduló főszereplője lett.

Egy folyamatosan gazdagodó és alakuló műcsoport és elméleti konstrukció kikristályosodási pontjává vált. A köré szerveződő – magyarázatokat, használati és készítési útmutatót, PR-szöveget, szabadverset, fotódokumentációt, kronologikus áttekintést egyaránt tartalmazó –, állandóan „frissített” mitológia-építésébe a test – a pszeudo réteget felhasító – „meghasadásának” véletlene is bevonódott: a valóság látszat voltát feltáró „Maya-élmény” révén a pszeudo-elv a hindu filozófiával kapcsolódott össze.

Maya, 1978; Fa, selyem, m.: 203 cm.