A Tridenti zsinat freskó (Egri Főegyházmegyei Könyvtár)

Johann Lucas Kracker (Bécs, 1717-Eger, 1789), Josef Zach (Brünn ?-Eger, 1780)

Az egri Főegyházmegyei Könyvtár mennyezetét Johann Lucas Kracker és Josef Zach 1778-ban készült freskója díszíti, mely az 1545-1563 között zajlott Tridenti zsinatot ábrázolja. A zsinat, mint téma, összefoglalása mindannak, amit a megrendelő Eszterházy János püspök a legfontosabbnak tartott: a katolikus hit védelmét, annak terjesztését, valamint a protestánsok visszaterelését az anyaszentegyház kebelébe. A tridenti zsinat elindított egy olyan folyamatot, melyet a protestánsok ellenreformációnak hívnak, a katolikusok pedig egyház megújulásának, és ami mindenféleképpen kovászként hatott nemcsak a hitéletre, hanem az egyetemes kultúrára is. Ennek nyomán virágzott ki a barokk, amely az emberi kultúra minden területén otthagyta bélyegét. A zsinat határkő volt az egyház életében azért is, mert a protestantizmus által megfogalmazott bírálatok jórészt megalapozottak voltak, tisztázni kellett többek között azokat az ellentmondásokat, melyek az egyházszakadáshoz vezettek. Ilyen értelemben a freskó mind egészét tekintve, mind pedig részleteiben tükrözi a megrendelő püspöknek a Tridentinumhoz való viszonyát.

Szimbolikus jelentősége van, hogy a freskó központi alakja Alfonso Salmeron (1515-1585) jezsuita szerzetes, aki nem rendje képviseletében, hanem a pápa megbízottjaként vett részt az eseményen. Salmeron alakján kívül további személyek is azonosíthatók, így a jegyző, Angelo Masarelli, Theles püspöke vagy II. Fülöp császár követének, Luna grófjának reprezentatív alakja. A magyar zsinati küldöttek közül I. Ferdinánd megbízottjaként kiemelt helyet kapott Draskovics György pécsi püspök, később kalocsai érsek. A további magyar résztvevők közül ábrázolva van Kolozsvári János dominikánus szerzetes, kolozsmonostori apát, aki rövid ideig csanádi püspök volt és éppen Trentóban halt meg. Meg van festve Dudics András filozófus, matematikus, orvos, esztergomi kanonok, tinini címzetes püspök, aki öt előadást is tartott a zsinaton a magyar egyház álláspontjáról.

Üzenetértékű az a négy önálló jelenet a terem négy sarkában, melyek a zsinat négy dekrétumát szimbolizálják. Nem biztos, hogy ez volt a négy legfontosabb határozat, de Eszterházy püspök szellemi hagyatékában, melynek legmarkánsabb elemei a hitvédelem és a hitterjesztés, nagyon lényegesnek tűnnek. Ezen jelenetek egyike a papszentelés, melyen egy idős püspök fiatal papot szentel. A zsinat ugyanis kitartott az egyházi rend szentsége és az egyházi hierarchia mellett. A következő kép az egyházi cenzúrát, a könyvek előzetes elbírálását ábrázolja, vagyis azt, hogy az egyház jogot formál arra, hogy felügyeletet gyakoroljon a krisztushívőknek szánt olvasmányok ellenőrzésére, hitük védelmének érdekében. Nem kérdéses, hogy az ezzel kapcsolatos dekrétumot a püspök mennyire fontosnak tartotta. A freskórészleten egy asztalnál ülnek a cenzorok, akik ellenőrzik a könyveket, és félredobják azokat, amelyek tévtanokat tartalmaznak. A földön heverő kupacba a terem középpontjából belecsap a villám, a könyvek azonban nem kapnak lángra, hanem a villám hatására a rossz gondolatok megtestesítői, kígyók másznak belőlük szanaszéjjel. Eszterházy püspök ugyanis sohasem értett volna egyet a könyvégetéssel. Sőt, az ő könyvtárában is voltak indexen lévő könyvek. Amikor a püspök megfogalmazta elvárásait azok számára, akik segítségére voltak a könyvgyűjtésben, kifejezetten kérte a protestáns könyvek összegyűjtését is, hogy azok, akik hitvédelemmel foglalkoznak, tudják, hogy milyen ellenérvek léteznek a katolikus vallással szemben, és hogy azokat felkészülten lehessen cáfolni. A cenzorok hátterében álló egyik alakon állítólag Luther, mások szerint Zwingli arcvonásai fedezhetők fel.

A harmadik kép a szentségekre vonatkozik, a protestánsok ugyanis csak két szentséget ismernek el, a keresztséget és az úrvacsorát. A zsinat kitartott azon szentségek mellett is, melyeket a reformáció megkérdőjelezett. Ezen a képen egy haldokló kapja meg egy pap kezéből az utolsó kenetet. Hogy a szentségek közül Eszterházy pont ezt választotta, utal a püspök különleges lelkipásztori képességeire. A püspök vizitációs útjai során nem restellte egy pitvarban, vagy egy utazóládán a szegényeket meggyóntatni. Azt tartotta ugyanis, hogy „…a püspök ditsősége a szegényekre gondot viselni.” A negyedik kép talán a legizgalmasabb, a szentek és a Szűz Mária tiszteletére valamint az ereklyék kultuszára vonatkozik. A Szűz Mária és a bálványok (képek, szobrok, ereklyék) imádása volt az egyik leghathatósabb „vádpont” az új hit terjesztőinek körében a katolicizmussal szemben. A zsinat tisztázta a Szűz Mária és a szentek, valamint az ereklyék kultuszának a helyét is. Ez azért volt fontos, mert a Szűz Mária és a szentek tárgyát képezik a keresztény művészetnek, segítik az áhítatot, és ekkoriban született a keresztény régészet a római katakombák feltárásával, ahonnan tömegével kerültek elő a vértanúk ereklyéi. Itt festette meg a művész önmagát, és a freskó elkészítésében közreműködő vejét, Zach Józsefet is.