Jónyer István (Miskolc, 1950. augusztus 4. - )

Legnagyobb sikerei:

• Négyszeres világbajnok (Nagoja, 1971 - páros: Klampár Tiborral; Kalkutta, 1975 - egyéni és páros: Gergely Gáborral; Phenjan, 1979 - csapat) és
• négyszeres Európa-bajnok (Rotterdam, 1972 - páros: Rózsás Péterrel; Újvidék, 1974 - páros: Klampár Tiborral; Duisburg, 1978 - csapat; Budapest, 1982 - csapat).

A hetvenes években a világ egyik legjobb játékosa volt. Nevéhez fűződik a pörgetés egy különleges változatának, az ún. „kifli”-nek a kidolgozása.

1970 és 1981 között öt alkalommal diadalmaskodott az Európa-, majd a Szuper Liga versenysorozatban, ugyanabban az időszakban négyszeres BEK-győztes volt. Kétszeres Vásárvárosok Kupája-győztes (1973/1974; 1975/1976). Az Európa 12 verseny kétszeres győztese (Zadar /Jugoszlávia/, 1971; Trollhättan /Svédország/, 1974). Több nemzetközi verseny győztese. Háromszor választották az év asztaliteniszezőjének (1972; 1975; 1982). 1967 és 1983 között - a válogatott keret tagjaként - összesen harminchárom bajnoki címet szerzett (egyéni: 6; páros: 11; csapat: 8; vegyespáros: 8). Örökös magyar bajnok.

1984-től pályafutását profiként folytatta. 1996-ban az Magyar Asztalitenisz Szövetség alelnöke lett, a kilencvenes években a válogatott szövetségi kapitányaként is tevékenykedett.