Kárpáti György (Budapest, 1935. június 23. - )

Az FTC-ben kezdett úszni. 1951 és 1960 között két ifjúsági és négy felnőtt bajnoki címet szerzett úszásban.

Legkiemelkedőbb vízilabda-eredményei:

• háromszoros olimpiai bajnok (Helsinki, 1952; Melbourne, 1956; Tokió, 1964),
• háromszoros Európa-bajnok (Torino, 1954; Budapest, 1958; Lipcse, 1962),
• ötszörös magyar bajnok és kupagyőztes és
• az FTC örökös bajnoka.

Helsinkiben minden idők legfiatalabb vízilabdázó olimpiai bajnoka volt. 1952 és 1969 között a magyar pólóválogatott keret tagja.

1964-ben doktorált az ELTE Jogtudományi Karán.

1970-től 1980-ig Gyarmati Dezső szövetségi kapitány segítője, 1973-tól a válogatott másodedzője, valamint az FTC vízilabda-szakosztályának vezetője volt. 1990-ben a Ferencvárosi Torna Club tanácsának tagja lett. A Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

Kitüntetések, elismerések: a Magyar Olimpiai Bizottság Érdemérme (2004), Magyar Örökség-díj, Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület - alapító tag (2004), 2008-tól Budapest díszpolgára – a díjat 2010 novemberében vette át Tarlós István főpolgármestertől.

2005-ben Jacques Rogge elnök a Nemzetközi Olimpiai Bizottság különdíjában részesítette.

Nem mindennapi pályafutását több, szórakoztató könyvben dolgozta fel: Melbourne–Miami–Margitsziget (Peterdi Pállal, 1957), Kint vagyok a vízből (1967), Itt állok megfürödve (1981), Medencék, gólok, pofonok (1982), Cini és a többiek (1985), Három testőr Ausztráliában (1988).