Kárpáti Rudolf (Budapest, 1920. július 17. – 1999. február 1.)

A XX. századi legendás magyar kardvívóiskola utolsó képviselője volt. Négy olimpián indult. Fuchs Jenő mellett az egyetlen, aki két olimpián a fegyvernem mindkét aranyérmét elhódította.

Legnagyobb sportsikerei:

• kard egyéniben kétszer (1948, 1955), csapatban négyszer (1947, 1950, 1951, 1959), a párbajtőrcsapattal egyszer (1949) nyert magyar bajnokságot,
• hatszoros olimpiai bajnok (London, 1948, Helsinki, 1952 - csapat; Melbourne, 1956, Róma, 1960 - egyéni és csapat),
• kétszeres főiskolai világbajnok (Budapest, 1949 - egyéni és csapat) és
• hétszeres világbajnok (Brüsszel, 1953 - csapat; Luxemburg, 1954 - egyéni és csapat; Róma, 1955, Párizs, 1957, Philadelphia, 1958 - csapat; Budapest, 1959 - egyéni).

1959-ben és 1960-ban az év sportolójának választották.

Sportpályafutása befejezése után évtizedeken át részt vett a Magyar Vívó Szövetség munkájának irányításában. 1977-ben a budapesti szövetség elnökévé választották. Versenybíróként is szerepet vállalt az olimpiai játékokon és a nemzetközi szövetség bírói bizottságának is tagja volt.

1942-ben végzett a Zeneakadémia hegedű tanszakán. 1950-től, mint hivatásos katona, a Magyar Néphadsereg Központi Tisztiházának zenei instruktora, 1961 és 1986 között művészeti vezetője volt. A rendszerváltás után vezérőrnaggyá léptették elő. 1990 és 1994 között a honvédelmi tárca felkérésére szaktanácsadóként működött.

1990-ben az újjáalakult BBTE tiszteletbeli elnökévé választották.

Díjak, elismerések: NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozata (1990), a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület alapító elnöke (1991), MOB Érdemérem (1994), Magyar Örökség díj (1998).

2000-ben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán megalakult a Kárpáti Rudolf Vívóklub, amely hallgatók szakmai gyakorlatában nyújt segítséget.