Márkus László, író, kritikus, színházi és filmrendező, díszlet- és jelmeztervező, színházigazgató (Szentes, 1881. november 19. – Budapest, 1948. április 25.)

Kritikusi pályafutását az Alkotmány című napilap munkatársaként kezdte 1900-ban. Írásai A Hét, a Magyar Szemle és a Művészet című lapban is megjelentek. Részt vett a Thália Társaság munkájában. 1908-ban lett a Magyar Színház főrendezője és díszlettervezője. A tanácsköztársaság idején a filmgyártás és filmszínház-hálózat művészeti vezetőjeként dolgozott. 1919. szeptember és 1922. szeptember között az Apolló Kabaré művészeti igazgatója.

1922–1926 között díszlet- és jelmeztervező volt a Renaissance Színházban. 1923-tól 1935-ig az Operaház főrendezője, az 1932–1933-as évadban a Nemzeti Színház, 1935–1944 között az Operaház igazgatója. 1934-től 1936-ig az Új Thália elnöke. 1945–1948 között a színművészeti főiskola tanára és a Művészeti Tanács Filmszaktanácsának tagja volt. Elméleti műveire és gyakorlati munkáira a századforduló új képző- és színművészeti irányzatai (a nagybányai, a gödöllői iskola, Max Reinhardt és Gordon Craig) hatottak. Ezek nyomán a színházi előadást elsősorban színpadi képek sorozatának tekintette. Bár színpadképeinek legtöbbjét a naturalizmus jellemezte, olyan színpadképeket is tervezett, ahol a díszlet formáival, színeivel, a világítás lehetőségeivel, a színpadi tér jellegzetességeivel kísérletezett. Drámáit a Nemzeti Színház mutatta be, filmrendezései és díszlettervei a magyar némafilm korszakában születtek.

Fontosabb munkái: Rostand: A sasfiók (rendező, díszlettervező); Shakespeare: Hamlet (rendező, díszlettervező); Goethe: Faust (rendező, díszlettervező); Molnár Ferenc: A farkas (díszlettervező); Ibsen: Peer Gynt (rendező, díszlettervező, jelmeztervező); Poldini Ede: Farsangi lakodalom (rendező, díszlettervező, jelmeztervező); Wagner: Parsifal (rendező, díszlettervező, jelmeztervező); Debussy: Pelléas és Mélisande (rendező, díszlettervező, jelmeztervező); Kodály Zoltán: Háry János (rendező); Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (rendező).

Színpadi művei: Attila (1912); Varsótól az Adriáig (1914); Ágis tragédiája (1936); Árva Józsi csodája (Mohácsi Jenővel, 1933).

Könyvei: Magyar gondok (publicisztikai írások, 1916); A színház etikája (1934).

Fordítása: D’Annunzio: Holt város (1905).

Irodalom: Bálint Lajos: Márkus László (Bálint Lajos: Művészbejáró, 1964); Magyar Bálint: Márkus László (Színészarcok a közelmúltból. Szerkesztette Illés Jenő, 1968).