Nádasdy Kálmán; Graff, rendező, színházigazgató, színészpedagógus, műfordító (Budapest, 1904. november 25.– Budapest, 1980. április 17.)

Az Operaház segédrendezőjeként kezdte pályáját (1923–1925). 1926-tól 1932-ig a zeneakadémián Kodály Zoltán tanítványa volt; zeneszerzést tanult. 1933-tól az Operaház rendezője, 1941-től főrendezője, 1957–1966 között vezető főrendezője, 1959-től 1966-ig igazgatója volt. 1938-ban a milánói Scala, a velencei La Fenice, 1938–1940 között a firenzei Maggio Musicale, 1950-ben a bécsi Staatsoper hívta vendégrendezésre.

Prózai műveket és operetteket is színpadra állított. 1938-ban, 1946–1949 között, 1954–1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Nemzeti Színházban, 1950–1951-ben a Fővárosi Operettszínházban, 1951-ben a Vidám Színházban és a Madách Színházban dolgozott. 1966-ban nyugdíjas lett, de haláláig rendezett az Operaházban és az Erkel Színházban. 1950-től a színház- és filmművésztei főiskolán színpadi rendezést tanított. 1964-től 1974-ig az intézmény főigazgatója volt.

1952-től 1957-ig a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség elnökeként is tevékenykedett. Operarendezései a klasszikus hagyományt követték, a mű világos értelmezésére törekedett, szem előtt tartva a természetességet, a szólisták és statiszták érdekes és eleven színészi játékát. Szerette a látványos és monumentális tömegjeleneteket. Pedagógiai munkássága kiemelkedő értékű. Keze alatt nőtt fel az 1960–1980-as évek rendezőnemzedéke, akiket a teatralitás és pszichológia értékegyensúlyára nevelt. Operalibrettókat fordított, régi magyar szövegeket átdolgozott.

Díjak, elismerések: Kossuth-díj (1950, 1954, 1965), kiváló művész (1952).

Fontosabb rendezései: Mozart: Figaro házassága; Verdi: Don Carlos; Rossini: Tell Vilmos; Puccini: Pillangókisasszony, Bohémélet, Tosca, Manon Lescaut; Erkel Ferenc: Hunyadi László; Beethoven: Fidelio; Kodály Zoltán: Székelyfonó; Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára; Farkas Ferenc: A bűvös szekrény; Verdi: Otelló; Shakespeare: III. Richárd, Othello; Móricz Zsigmond: Rokonok.

Ismertebb filmjei: Karosszék (1939); Gyávaság (1942); Magdolna (1942); Lúdas Matyi (1950); Föltámadott a tenger (1953).

Fordításai: Verdi: Simone Boccanegra (1937); Borogyin: Igor herceg (1938); Puccini: Manon Lescaut (1940); Muszorgszkij: Borisz Godunov (1955).