Madách Imre, drámaíró, költő (Alsósztregova, 1823. január 20. – Alsósztregova,1864. október 5.)

Ősei patinás nevű, tehetős birtokos nemesek, 1430-tól birtokolják Sztregovát. Nagyapja, Madách Sándor Nógrád megye főügyész, híres ügyvéd volt, ő védte a Martinovics-per 16 vádlottját, köztük Batsányi Jánost is. Apja korai halála után anyja, Majthényi Anna irányítja a család hatezer holdas, négy vármegyében elhelyezkedő birtokát. A beteges fiú alap és középfokú tanulmányait magántanulóként végezte, a váci piaristáknál érettségizett, majd 1837-től beiratkozott a pesti egyetemre. A hat idegen nyelven beszélő Madách előbb filozófiát, majd jogot hallgatott. Olvassa az Athenaeumot, a frissen megnyílt Nemzeti Színházba jár, ismeretségbe kerül a reformkor jelentős személyiségeivel, barátságot köt Lónyay Menyhérttel.

Első és életében egyetlen verseskötete, a Lantvirágok, melyet Lónyay Etelka iránt érzett ifjúkori szerelme ihletett, édesanyja pénzén, 1840-ben lát napvilágot. Az 1840-es években cikkeket, bölcseleti tárgyú értekezéseket publikál a Pesti Hírlap hasábjain. 1842-ben ügyvédi vizsgát tesz. Ezt követően néhány éven át Nógrád vármegye másodjegyzője, az állásról szívbaja miatt le kell mondania. A szabadságharc alatt, mivel rossz egészségi állapota miatt nem tud fegyverrel harcolni, főbiztosi beosztásban a megyei nemzetőrség ellátását irányítja. A szabadságharc leverése családi tragédia is: öccse Pál Kossuth futáraként hal meg, menyasszonya beleőrül ebbe. Nővérét, Máriát és honvéd őrnagyként szolgáló férjét gyermekeikkel együtt román parasztok brutálisan agyonverik. Károly testvére menyasszonyának apját Haynau az elsők között végezteti ki. 1852-ben egyévi börtönbüntetésre ítélik, mivel a szabadságharc idején Kossuth titkárát bújtatta. Pozsonyi, majd pesti börtönében írja meg Az ember tragédiájának első változatát. (A művet 1858 és 1859 között átírja.)

Még 1845-ben feleségül veszi a nálánál öt évvel fiatalabb Fráter Erzsébetet, három gyermekük születik. 1854-ben elválik hűtlen feleségétől, s a csesztvei birtokról, ahol éltek, hazaköltözik gyermekeivel az alsósztregovai kastélyba, születésének és ifjúkorának helyszínére. Több mint egy évtizednyi közéleti visszavonultság után, 1861-ben Nógrád megye országgyűlési képviselője lesz, többször tartózkodik Pesten. 1862-ben a Kisfaludy Társaság, 1863-ban pedig az MTA választja tagjai közé. Betegségére hivatkozva írásban küldi el székfoglalóját, melynek címe: A nőkről, különösen esztétikai szempontból.

1864-ben családja körében szívbetegségben hal meg Alsósztregován. A kastély parkjában temetik el, síremlékén Ádám szobra áll.

A versírással soha nem hagyott fel, igazi műfaja azonban a dráma. Számos színműve közül legjelentősebb az 1859 és 1860 között, 14 hónapig írt és 1861-ben, Arany János javításaival napvilágot látott Az ember tragédiája. Műfaját drámai költeményként határozta meg. A keretes szerkezetben megírt, tizenöt színből álló mű az egymást követő történelmi korszakok egy-egy emblematikus mozzanatának bemutatása révén a haladás és fejlődés mibenlétére, az emberi élet értelmére kérdez rá. A színek szereplői a Bibliából vett hősök: Ádám, Éva és Lucifer, akik koronként egy-egy jellegzetes történelmi figura bőrébe bújnak, eljátszva annak szerepét. A mű koncepciója szerint minden korszak eszméje megszületését követően hanyatlani kezd, végső sorsa pedig a bukás. Madách Ádám alakjában a haladásban bízó, a megismerést kutató, az eszményi felé törekvő hőst, Éva figurájában az ezerarcú női természetet, Luciferben pedig a pozitivizmus és materializmus talaján álló, az ideákat megkérdőjelező örök kétkedőt testesíti meg.

Madách egyéb jelentősebb drámái a Csák végnapjai (1843/1861), a Civilizátor (1859) és a Mózes (1861-62).

Ajánlott mű: Az ember tragédiája (1861)

http://mek.oszk.hu/00800/00849/html/index.htm