Báthory István (Szilágysomlyó, 1533. szeptember 27. − Grodnó, 1586. december 12.)

Erdélyi fejedelem, Lengyelország királya, valamint Litvánia nagyfejedelme. 1533. szeptember 17-én látta meg a napvilágot Báthory István erdélyi vajda (1529-1534), valamint Telegdi Katalin fiaként a családi birtokközpontnak számító Somlyón.

A Báthory család két ága igen jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. A mohácsi csata (1526) előtt egyértelműen az ecsedi ágé volt a vezető szerep, amelyet a 16. századtól a somlyói ág vett át. Szüleit korán elvesztette, ezért őt és testvérét, Nádasdy Tamás neveltette a somlyói várban. Báthory István ifjú gyermekként került Nagyszombatba, ahol Várady Pál esztergomi érsek kísérte figyelemmel tanulmányait, majd a későbbiek folyamán I. Ferdinánd bécsi udvarában apródként szolgált. A reformáció terjedése idején katolikus hite mellett mindvégig kitartott.

1556-ban az erdélyi rendek nevében Báthory üdvözölte az Erdélybe visszatérő Izabella királynét és kíséretét Kolozsváron. 1559-ben Erdély második legmagasabb méltóságát, a váradi kapitányi címet nyerte el. 1565-ben követ volt Bécsben, ahol az új uralkodó, II. Miksa mintegy két évre fogságba vetette. János Zsigmond halála után a gyulafehérvári országgyűlés 1571. május 25-én egyhangúlag fejedelemmé választotta az ország legbefolyásosabb főurát, Báthory Istvánt. A törökök hamarosan áldásukat adták a rendek választásához, valamint a fejedelemség örökletessé tételéhez. A Habsburg és oszmán-török hatalmi harc vákuumában egy új állam született, az Erdélyi Fejedelemség.

A speyeri egyezmény értelmében János Zsigmond halála után Erdélynek II. Miksa uralma alá kellett volna kerülnie. Az előbbiek miatt Miksa minden Báthory-ellenes szervezkedést szívesen támogatott, amelyek közül a legismertebb Bekes Gáspár vezetésével zajlott, de végül mindegyik kudarcot vallott. 1572 után, a Jagelló-dinasztia kihalása miatt a lengyel trón megüresedett. Számos jelölt közül − hosszas huzavona után − a varsói országgyűlés 1575. december 12-én Báthory Istvánt választotta lengyel királlyá. 1576-ban a krakkói székesegyházban királlyá koronázott Báthory István több ezer főre rúgó magyar katonai kontingenst vitt Lengyelországba, elsősorban huszárokat és hajdúkat. A lengyel rendek legfőbb kívánsága volt, hogy szerezze vissza a Rettegett Iván orosz cárral szemben elvesztett területeket. Báthory nagyszámú magyar csapatokkal megerősítve 1579 és 1581 között három jelentős hadjáratban győzte le az oroszokat és Lengyelország jelentős területi sikereket könyvelhetett el a győztes háborúban. A cár 1584-ben bekövetkezett halála után Báthory még az Orosz Nagyfejedelemség meghódítását is fontolgatta, de terve a lengyel rendek ellenállása miatt nem vált valóra.

1586. december 12-én utód nélkül hunyt el rendkívül váratlanul a litvániai Grodnóban. Igen nagy pompával a krakkói Wawel székesegyház uralkodói kriptájában helyezték örök nyugalomra. Báthoryt a lengyelek mind a mai napig egyik legnagyobb királyukként tisztelik.

(Kovács S. Tibor)